Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Nagy Árpád: Eger környéki és Tisza-vidéki besenyő települések a X.–XI. században

Hogy a szerző a besenyő, vagy az általa cumanusnak nevezett kabar nyelvet ismerte-e, nehéz eldönteni; mindenesetre mai tudomásunk szerint olyan hangtörténeti kritériumokat nem ismerünk, amelyek alapján a két nyelvet kétségtelenül megkülönböztethetnénk. Északkelet-Magyarországon kétségtelenül igen tartósan megéltek a kabar történeti- és eredethagyományok. Bizonyítja ezt Aba Sámuel király történetének sajátos, szinte hagiografikus elemeket szerepeltető története, amely a „hivatalos" beállítás mellett is bekerült a XIII—

XIV. századi krónikákba.

22 Hasonlóan a kabar hagyományokhoz, megélhettek a besenyők mondái és históriás énekei is ; ugyanúgy, ahogy a dunántúli besenyők a XIII. század közepén énekelgettek őseikről szóló históriákat.

23 III. P. magister Gesta-jának idézett részlete nem csupán az egyes szövegrészek eredete miatt lényeges: éppen mert a nemzetségi hagyományokat őrizte meg és rögzítette, hitelt kell adnunk a Tomaj-nem eredetére, birtoklására és Magyarországra való bevándorlására vonatkozó adatainak.

24 A Thonuzoba-vezette besenyők bejövetelének idejét P. magister Taksony vezér korára keltezi. Taksony első alkalommal a 947-ben Itáliába vezetett hadjárat vezéreként szerepel.

25 Bár ez nem jelenti feltétlenül nagyfejedelemségének kezdetét, Thonuzoba és népeinek betelepedésére ez lehet a legkorábbi dátumunk. Az újabb családtörténeti kutatások szerint Taksony vezért 971-ben követte tisztségében fia, Géza.

26 947 és 971 között kell tehát olyan eseményt találnunk, amelynek során a besenyők magyarországi megtelepedése indokolt volt. A besenyő településcsoportok lakossága sok tekintetben bizonyos kiváltságokat élvezett. Számos alkalommal hivatkoztak a régi királyoktól nyert jogaikra.

28 A korai besenyőbetelepedőkre vonatkozó adataink egyértelműen vallják, hogy ezek a besenyő csoportok nem kizárólag menekülő, üldözött néptöredékekként jelentek meg hazánkban, hanem szervezett társadalmi, — és mint későbbi adatok bizonyítják

29 — katonai kötelékekbe foglalt egységek. A IX. század második fele-végétől kezdve egyre gyorsuló ütemben bomló besenyő törzsszövetség töredékei hol portyázó rablócsapatokként, hol pedig a Délkelet-európai államok valamelyikének zsoldosaiként jelentek meg az Al-Duna mentén, illetve a bizánci határokon.

29 A X. század folyamán az orosz—bizánci viszályok idején többnyire orosz zsoldban támadtak Bizáncra, ennek ellenére nem egyszer az orosz seregeken is rajtuk ütöttek.

30 A 969—971. évek háborús eseményeiben Szvjatoszláv kievi nagyfejedelem segédcsapataiként magyar és bolgár zsoldosok társaságában vettek részt.

31 Szvjatoszláv seregeit Bardás bizánci hadvezér Arkadiopolis alatt állította meg, súlyos csapást mérve a különben sem túl egységes zsoldosseregre.

32 Amint a következő évek eseményei tanúsítják, a magyar és bolgár seregek már nem vettek részt a háborúban, a besenyők pedig az oroszok ellen fordultak.

33 Az Arkadiopolis alatti vereség még jóval Taksony uralkodása alatt történt. Tekintve, hogy az oroszok vezette sereg széthullott, joggal vélhetjük, hogy a Taksony idejében hazánkba költözött besenyők talán a 969/971. évi orosz—bizánci háborúkban résztvett, a hazatérő magyar csapatokkal tartó besenyő csoportokból szerveződtek. Kiegészítésül a tiszavidéki — Eger-környéki besenyő települések Taksony-kori keltezéséhez megjegyezzük, hogy a Tomaj-nemzetség ősi szállásterületén — a kemeji részeken — ismeretes a Taksony helynév. (Taksonypuszta) Ugyancsak szerepel a Taksony helynév az Északnyugatdunántúli besenyő településeknél, amelyek elrendezésük révén kétségkívül a dévényi kapu őrzésére rendeltettek.

34 A Thonuzoba- vezette besenyők P. magister szerint elsősorban a kemeji részeken telepedtek volt meg, aholis a később felbomlott Kemej vármegye feküdt.

35 Az így lazán megjelölt területen a Tomaj-nemre vonatkozó egyetlen határozott helynevet találunk: Tomajmonos9* 131