Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)
Nagy Árpád: Eger környéki és Tisza-vidéki besenyő települések a X.–XI. században
roràt, amelyet a múlt században még látható templomromok is megjelöltek. 36 P. magister Gesta-ja szerint a nemzetségfő, Thonuzoba szállásterületének központja Abád (ma : Abádszalók) volt. Abád neve kapcsolatos lehet a nemzetségfő nevének második tagjával (-oba Obad). 37 A nemzetségfő nevének első tagja a török tonuz, donuz ('disznó', 'vadkan'), s ennek kissé torzult alakját sejthetjük a Tomaj névben. 38 A ma szokatlan személynév magyrázatát a török népek között széles körben elterjedt vadkantisztelet adja. A szkíta kortól kezdve számos írott és tárgyi bizonyítékát ismerjük. Talán a szkítakori kultúrák hatására terjedt el a kelta és germán műveltségekben. 39 A disznóval, vaddisznóval, vadkannal kapcsolatos személynévadás körébe utalhatjuk a magyar Emese (emse!) női nevet is, akárcsak a XII. század elején szereplő Porcus centurio nevét. 40 A törökös, totemisztikus jellegű, Emese alakja köré szőtt eredetmonda 41 feljogosít arra, hogy Thonuzoba — és ezen keresztül a Tomaj-nem — nevében a nemzetség totem-ősére való utalást lássunk. 42 A Thonuzoba személynév második tagja, -oba, (= 'apa', 'atya') szintén török eredetű. Tiszteleti jelzőként értelmezhetjük, 43 bár a kabar és magyar rokonesetek alapján méltóságnévi rendeltetést tulajdonítunk neki : a kabar nemzetségek élén állott Aba Sámuel — P. magister szerint „qui pro sua pietate Oba uocabatur" —, a magyar nemzetségek között a Farkasagmánd-nem őse volt 6>/>aforcos Ogmand (Apafarkas Agmánd). 44 Ahogy a Farkasagmánd-nem elhagyta a későbbi időkben az Apa- előtagot nevéből, ahogy a kabarok vezető nemzetsége lett az Лба-nemzetség, annak ellenére, hogy Aba személynév nem fordul elő a nemzetség tagjai között, 45 ugyanúgy marad el az Apa méltóságjelző a besenyő Tomaj-nemzetség tagjai között. 46 Továbbszőve a fenti gondolatmenetet, úgy véljük, hogy a X. században a magyarok, a besenyők és a kabarok nemzetségeiben a mindenkori nemzetségfőnek járt az ,,Apa" cím, illetve a kabarok esetében a vezető nemzetség, amelyből a legmagasabbra Aba Sámuel emelkedett, a tőle eredett nemzetséget nevezték az 'Aba nemzetségé'-nek. 47 Ugyancsak a méltóságnévre valló nyomot sejtünk Urcund (Örkény) nevében. 48 A név első tagja: ir, ür (= 'férfi', 'hős') ugyanúgy török eredetű, mint második tagja, a magyarság körében is használatos kende, kündü méltóságnév. 49 Örkény szereplését a kabar és magyar nemzetségeknél fennebb megfigyelt jelenségekhez kapcsolva, úgy véljük, hogy Örkény lehetett I. István király idejében a legmagasabb rangot elért, legalábbis a tiszavidéki besenyők között, besenyő főember, 'a besenyők kendéje'. 50 Nem lehetetlen, hogy a „besenyők bírája", „kunok bírája" hasonlóságára képzelhetjük el a 'besenyők kendéje' hivatalát, méltóságát, ahogy a XIV. században is mindkét méltóság valóban létezett. 51 IV. P. magister a Gesta Ungarorum-ban tehát a Thonuzoba vezette besenyők betelepedésének idejét, a szállásterületüket és a Tomaj-nemzetség őseire vonatkozó adatokat úgy adta meg, hogy azok semmiféle olyan elemet nem tartalmaznak, amely a P. magister feldolgozta hagyományok ellen szólna. 52 Annál feltűnőbb a Thonuzoba halálára és eltemetésére vonatkozó megjegyzése, amely szerint, megtérni nem akarva, feleségével együtt, élve, az abádi révben temettette el magát. 53 Elemeire bontva ezt a történetet, Thonuzobának ezt a tettét mindenképpen az öngyilkosság egy fajtájának tartjuk. A folyóba, folyó mellé, illetve közelébe való temetkezés többezeréves hagyománya — sokszor függetlenül a kérdéses temetkezés valódi formájától, — még a Petőfi halálához fűződő mondáinkban is visszacseng. 54 A gazdag, szerteágazó rokonságú mondakincs eredetileg minden bizonnyal szigorúan kötött formákkal a vízhez fűződő hitben gyökerezik. 55 132
