Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Nagy Árpád: Eger környéki és Tisza-vidéki besenyő települések a X.–XI. században

10. ad portum Obad est sepultus, 11. ut ne baptizando ipse et uxor sua uiuerent 12. cum Christo in eternum, 13. sed. Vrcun filius suus 14. Christianus factus 75. uiuit cum Christo in perpetuum."

8 A Gesta idézett részletének befejező (7—15.) soraiban — elsősorban az erdélyi Gyula történetében is szereplő sorok rokonsága révén

9 — régebben megfigyelték már egy középkori verses história, vagy históriás ének

10 töredékét. A szöveg további boncolgatásával újabb hat sort csatolhatunk ehhez a rímes-ritmikus szakaszhoz. Kétségtelen, hogy sem a rímelés, sem a versrészlet ritmusa nem hibátlan ; azonban a verssorokra bontott szövegrész olyan határozottan válik el a bevezető, prózában fogalmazott mondatoktól, hogy ezt semmiképp sem tarthatjuk véletlennek.

11 Feltűnően megtöri ennek a verses részletnek a lüktető ütemét a 3., 11., és a 15. sor. Ugyancsak elüt — bár magán viseli a vershez való idomítás nyomait — 12—14. sor. Az így tagolt szöveg elemeit jellegzetes kötőszópárok kapcsolják egybe. Ilyenek: et — dum (3/4. sor), tunc — sed (7/13. sor). Érdekes, és talán tudatosan elhelyezett fordulat lehet a „de ducalijprogenie" és a „Thonuzobajpáter Vrcund"

12 kifejezés. Mindkettőt a versrészletünk kezdő sorai közül származtathatjuk. Úgy tűnik, hogy a részben verssorokra bontott szövegrész elemei nemcsak formájuk, hanem tartalmuk tekintetében is elválnak egymástól : a kiemelt két kifejezéstől eltekintve, a prózában írott bevezetés kerek, lezárt mondat, amely szerves része a Gesta egészének, illeszkedik az egész elbeszélésben vissza-visszatérő, valószínűleg programszerű szemlélethez, amelynek találó jellemzése: „Gesta regum, gesta nobilium" P Ugyanennek a törekvésnek jegyében fogant a 3. sor ritmusbontó, erőltetettnek ható megjegyzése, ami a vers tartalma szempontjából nem egyéb, mint a 4. sor ismétlése. Nem kapcsolódik ez a mondat a bevezetéshez sem. A befejezés (11—15. sorok) — amely végeredményben az egész Gesta-t lezárná, megoldatlan. Tartalmában ugyan kerek egész, azonban a honfoglalás eseménysorának végén, még a vezérek-kori események ismertetése mellett is, elsietettnek hat, s szinte a Gesta befejezetlenségét sugallja.

14 Emellett az utolsó sorok megfogalmazásán is átüt a szerző viaskodása, ahogy a saját szemlélete és szándéka szerint az utolsó fejezet (?) lezárására szánt mondatot a korábbi sorok szinte kényszerítő erejű ritmusához igyekezett formálni.

15 A vizsgált szövegrész egyes elemeinek ilyen éles elválasztása csak akkor lehet jogos, ha a rímes-ritmikus szakaszban olyan önálló egységet látunk, amely megcsonkítva, de eredeti versformáját megőrizve került a Gesta-ba.

16 Az egyes szövegrészek szétválasztása nyomán eredetük is meghatározandó. Tartalmát tekintve a bevezetés egy nemzetség eredetének és ősi birtokainak meghatározását adja, közeli rokonságban a XIII—

XIV. században keletkezett krónikáink megfelelő részleteivel.

17 Ezzel szemben a verses részlet tartalmában is elütő: a pogány ősapáról szóló hagyományt rögzíti, amely csak a nemzetség által is „elismert" ősapa személye révén illeszkedik az első részhez.

18 A befejezés tudatos ellentéthangsúlyozása, a pogány ősapa és a megkeresztelkedett fia szembeállítása eredetileg lehetett a Tomaj-nemzetség „hivatalos" eredethagyományának eleme, a Gesta-ban való ilyetén elhelyezése és kiemelése azonban kétségkívül P. magister egyéni szándéka szerint történt.

19 Az eddig megfigyelt jelenségek arra utalnak, hogy a vizsgált szövegrészlet fordítás, amely magyar vagy besenyő nyelvű eredeti nyomán készült. Némileg ez ellen is szólhatna az „erat in fide uanus" kifejezés, amelyben azonban a szerző állásfoglalását is sejthetjük.

20 A fordítás eredetije lehetett akár magyar, akár besenyő nyelvű históriás ének. Hogy mégis inkább az utóbbit tartjuk valószínűnek, indokolja, hogy tartalmában határozottan a besenyő eredetű Tomaj-nemzetséghez kötődött, s ugyanakkor P. magister török nyelvi ismereteinek számos más példáját is adta.

21 130