Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Nagy Árpád: Eger környéki és Tisza-vidéki besenyő települések a X.–XI. században

EGER KÖRNYÉKI ÉS TISZAVIDÉKI BESENYŐ TELEPÜLÉSEK A X.—XI. SZÁZADBAN (Kísérlet a magyarországi besenyők régészeti hagyatékának meghatározására) In memóriám J. Karácsonyi I. (1858—1929) A magyar honfoglalás kora és a tatárjárás évei között eltelt időszakban Magyarországra betelepedett, ún. nomád népek közül tulajdonképpen csak a kunok régészeti hagyatékát ismerte fel a kutatás.

1 Bizonyos azonban, hogy a honfoglalást követően hazánkba bevándorolt népek nemcsak a saját társadalmi rétegződésüket, hanem ennek megfelelően tagolt és rendezett anyagi műveltségüket is megőrizték, legalább a tatárjárás idejéig.

2 Ilyen, bevándorolt, a magyarságtól való különbözőség tudatát évszázadokon keresztül megőrző népet, pontosabban néptöredékeket alkottak a 120—140 éven keresztül több hullámban beköltözött besenyők.

3 A róluk szóló, viszonylag gazdag forrásanyag mellett sem ismerjük minden esetben betelepedésük célját, okait, szállás területüket, és főképpen azt a folyamatot sem, amelynek során szerves tagjaivá váltak a középkori magyar társadalomnak, ugyanakkor megtartva saját, magukkal hozott szokásaikat, társadalmi-katonai szervezetüket.

4 A besenyő településcsoportok a történeti Magyarország csaknem egész területén, de viszonylag zárt egységekben, megtalálhatók. A valamennyi ilyen települési egységre kiterjedő vizsgálatokkal szemben felmerült alapos kételyek

5 arra indítanak, hogy a besenyők régészeti hag

yatéká

nak meghatároz

ására irányuló vizsgálatainkat egy zárt, pontosabban körülhatárolható települési egységre korlátozzuk. Ennek megfelelően az egri völgy bejárata és a Tisza közé eső terület besenyő településeit kell úgy meghatároznunk, hogy környezetünkben koraközépkori régészeti anyagunkból a besenyők hagyatékát kiválaszthassuk.

6 II. P. magister a Gesta Hungarorum 57. fejezetében Thonuzoba besenyő vitéz Magyarországra való betelepedését így mondja el:

7 ,,Et in eodem tempore (sc. ducis Thocsun — NÁ.) de terra Byssenorum uenit quidam miles de ducali progenie, cuius nomen fuit Thonuzoba pater Vrcund, a quo descendit genus Thomoy, cui dux Thocsun dedit terram habitandi in partibus Kemey usque ad Tysciam, ubi nunc est portus Obad. 1. Sed iste Thonuzoba 2. uixit usque ad tempóra 3. sancti regis Stephani nepotis ducis Tocsun. Et 4. dum beatus rex Stephanus 5. uerba uite predicaret 6. et Hungaros baptizaret 7. tunc Thonuzoba in fide uanus 8. noluit esse Christianus 9. sed cum uxore uiuus 9 Az Egri Múzeum Évkönyve 129