Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Nagy Árpád: Az Eger–Szépasszony-völgyi X. századi temető
—Leshegy, 69 Tiszafüred—Pusztakócs/ 0 Törtei, 71 Veréb, 72 Vác vidéke. 73 Közöletlen még a pétervásári példány, amely gazdag női sírból került elő. 74 E gyűrűtípus jellemzője a kövek sajátos foglalata. Ä sérült pétervásári darabon a következőképpen figyelhettem meg a készítés menetét: a karikát körbe hajlított ezüstpántból alakították. Ennek két vége kiszélesedik és a foglalat alapját adja. A két véget párhuzamos bevágásokkal 3—3 nyelvre osztották, ezeket egymás fölé csúsztatva elkalapálták. Az így kapott felület peremére forrasztották ícl a foglalat pántját, amelynek szabadon maradt peremén négy nyelv helyezkedik el. A nyelvek alatt a foglalat pántján egy-egy dudor helyezkedik el. (Innen a „hólyagos" elnevezés.) A foglalat alját gipszszerű anyaggal bélelték, erre fektették a követ, amelyet a négy kis nyelv ráhajtásával rögzítettek. A gyűrűk legtöbbjéből a kövek kiestek; ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy ezek nem egyformán értékes darabok. Ezüstből készült a bezdédi, bodrogvécsi, dettai példány, ezüstkarikán aranyfoglalattal a pétervásári, színaranyból az egri és a szegedi. Az ezüstgyűrűkben nem ékkövek, hanem üvegpasztadarabok, illetve féldrágakövek ülnek a foglalatban, a szegedi és egri példányokban egyformán karneolkő. A karneolhoz ősidők óta babonás-misztikus képzetek egész sora tapad. Tulajdonképpen a kalcedonok vörös és vörösesbarna változatai/'' Már a római korban és a középkorban Indiából származtak a legszebb darabok. Nem véletlen tehát, hogy az arab kereskedelem révén eljutottak a magyarsághoz is. Ügy tartották a középkorban, s bizonyára nálunk is, hogy a vér folyását elállítja, a beteg fogat meggyógyítja, a haragot elűzi. 71 ' Hasonló hatást tulajdonít a karneolnak Apátzai Tsere János is. 77 A drágakövekhez fűződő hiedelmek többnyire a kő színével is kapcsolatosak voltak. (A karneol hússzíne — a vérzés elállítása!) így valószínű, hogy a piszkosbarna és kék üvegpaszta-berakások a fejesgyűrűkben egyes kövek utánzataként azok hatását is hivatottak pótolni. Néhány hólyagos fejesgyűrű pénzzel keltezett temetőkben került elő: Bodrogvécs (3 db) : Ismail ibn Ahmed 892—907, vagy II. Nasr ibn Ahmed 913—944. Eger: I. Romanos és fiai 928—944. Piliny-Leshegy : Provence-i Hugó 928—945. Veréb : Berengarius Rex 888—924, X. János PP.-Berengarius 914—924. (A verebi sír sokféle pénze közül csak a legkésőbbieket vettük figyelembe!) Tehát fejesgyűrűink e típusát, kb. egyharmaduk pénzzel keltezett volta alapján, joggal származtathatjuk a X. század első feléből, középső harmadából. 69. Nyáry J.: Arehaeológiai Közlemények, IX. 1873. 22. 70. Tariczky E.: A tiszavidéki hun íöldpyramis-halmok ismertetése. Eger, 1906. 14. 71. Posta В.: Archaeológiai Értesítő, XVI. 1896. 32. 72. Hampel J. : 1900. CIII. t. 13. 73. Szőke В.: 1962. 17. — Pulszky F.: A magyar pogány sírleletek. MTA Ért. a tört. tud. köréből. Bp. 1891. 11—12. 74. A leletre Kovács Béla hívta fel figyelmemet; szíves engedélyével ismertetem. 73. Dudichné— Koeh S.: A drágakövek. Bp. 1935. 323—4. 76. A karneol eredetéről: Isidorus Hispalensís: Etymologiarum lib. XVI. с VIII. (Migne, PL. LXXXII. 1850. 573—4. — A drágakövek forgalmáról: S. Romanin: Lezioni di storia Veneta. Firenze, 1875. I. 79. — Franciscus Rueus: De gemmis. Francofurti, 1596. p. 231.: „Sanguinem propalam cohibet (se. corneolus — NA.), liuentes dentés suo polline emendat omnem ab eis detergens sordem. Iracundum animum placare creditur." 77. Apátzai Tsere J.: Magyar Encyclopaedia, az az Tudománytárkönyv. Győr, 1803. 322. »2
