Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Szabó János Győző: Az egri múzeum avar kori emlékanyaga III.
góhídi temető László Gyula szerint a VII. század második felében létesült, 00 leletanyagának a zöme a század közepe táján és a második felében készült. E kornak megfelelő közép-széles íjkar lemezeit csakúgy megtalálták a temetőben, mint a keskeny típusúakat (5. és 24. sírokban 24 mm széles véglemezek). 07 A középső-avarkori leletegyüttesek között 32 mm-nél szélesebb lemez csak egyszer fordult elő. 68 Arra a következtetésre jutottunk, hogy Csallány meglátása az íjkarok VII. századi fokozatos szélesedésére vonatkozólag kiállja a próbát. De ezt a folyamatot nem szabad egyöntetűnek és minden tekintetben azonos intenzitásúnak tekinteni. Lehettek íjas mesterek, akik még sokáig a régi hagyományok szerint dolgoztak. Az üllői 130. sírban talált íj elkészítését csak olymódon tudom elképzelni, hogy egy régi, a kora-avarkorban megalkotott íjat a használója a VII. század közepe táján javításra vitt a mesterhez, aki már szélesebb íjkarok készítéséhez szokott. Ezt látszik alátámasztani az a körülmény is, hogy a keskenyebb, azaz hosszabb ideig használt véglemezek sokkalta kopottabb felületűek és rosszabb megtartásúak. A keskeny karú íjak készítésének és használatának legkésőbbi idejét a jövőben fontos tisztázni, hiszen ez az időhatár nemcsak a kora-avarkori íjas mesterség, hanem a kora avarkori társadalmi szervezet végső nyomainak a megszűnési idejét is jelezheti. VADÁSZKÉS A szokványos méretű (10—20 cm) késeknél hosszabbak a férfisírokban nem ritkán megtalálhatók, 1 ' 11 viszont kisszámú csoportot képeznek a nagyrédei vadászkéshez hasonlóak, amelyek nemcsak a 30 cm-t megközelítő pengehosszukban tűrnek ki. A penge igényesebb megmunkálása, gerincelése, a pengevég meredek és aszimmetrikus csúcsosodása, a penge 2—3 cm szélessége és a markolatnyúlvány 10 cm körüli hossza, -— mindezek a sajátosságok a kardok és a szablyák körébe sorolják a késeknek ezt a fajtáját. Igen kevés leközölt darabra hivatkozhatunk, az egri múzeumban a Dorma;nd-ha>nyipuszitai vadászkés a nagyrédei példány rokona. 70 Az avarkori hosszú kések a VII. század második felének sírjaiban jelentkeznek először, Kovrig szerint a késő-avarkorra jellemzők. 71 A vadászkések is a középső avarkorban, elsősorban íjas sírokban szerepelnek legkorábban, 72 de készítésük és használatuk felső határát még hozzávetőlegesen sem adhatjuk meg a leletek gyér száma következtében. A nyugati eredetű rövid kardok, scramasaxok is a VII. század második feléiben jelennek meg az avarkori emlékanyagban, 73 s bár ezek méret és kidolgozás tekintetében másfajta fegyverek, még nem biztos, hogy pusztán csak konvergens, össze nem függő jelenséggel állunk szemben a két fegyverfajta egyidejű megjelenése tekintetében. 65. Horváth, Üllő és Kiskőrös, VI. t. 33. XVIII. t. 1—12. — A fényképek kicsinyítésének mértéke nincs jelezve, ezért Török Gyula segítségével az eredeti darabokat mértem le (MNM Töri. Múz. Népv. ltsz.: 20/1931.) 66. László, Etudes, 44. 67. László, Études, IV. t. 22. XII. t. 3—4. 68. Kovrig, AlaUyán. XXVII. t. 47—48. 6Э. Cilinská, Nővé Zámky, 184. — Cilinská joggá] fegyvernek tekinti a 20 cm-nél hosszabb kést, amelyet megkülönböztetésül tőrnek nevez. 70. Szabó, Hanyipuszta, 45, 68. 71. Koviig, Alaityán, 140. — Kovrig tőrszerű késről ír, de ez a kifejezés nem szerencsés. A magyar nyelvben tőrnek kétélű vagy többélű szúróeszközt nevezünk, egyélűt soha, bármilyen hosszú is legyen. (V. ö. : A magyar nyelv értelmező szótára VI. [B.-pest 1962] 776.) 72. Pl. Vácharcyán avarkori temetőjének 51. sírjában (Ferenczy L. Arch. Ért. 90 [1963] 100.) 73. Feltűnően sok került felszínre Nyugat-Szlovákiában: Eisner. Devinska, 399—400. — KrasS 2
