Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Szabó János Győző: Az egri múzeum avar kori emlékanyaga III.
KERÁMIA A nagyrédei feltárt temetőrész kilenc sírjából ötben találtunk agyagedényeket (a 4., 5., 6., 7. és 8. sírokban). Mind kézzel formált, barna színű fületlen csuprek. Az 5. és 7. sírok edényeinek a szájpereme tűzdelt díszítésű. Az avarkori síredények zömét jelentő fületlen agyagcsuprok kézzel formáltak, vagy lassan forgó korongon készültek, és díszítetlenek, vagy vonalakkal bekarcoltak. (Eisner után tiszai és dunai kerámia-típusok). ; '' Sajnos időrendi szempontból megnyugtatólag jelenleg nem • osztályozhatók, sőt az ilyen célú munkát a kutatók egy része már-már kilátástalannak tekinti. 70 Tisztázandó kérdés a vonaldíszes „dunai típusú" csuprok első jelentkezésének az ideje a KárpátMedence különböző területein és még a jövő feladatai közé tartozik a kerámiaszegény vidékek pontos feltérképezése is. A kutatás jelenlegi állása szerint a nagyrédei agyagedények kronológiai szempontból nem értékelhetők. III. ÖSSZEFOGLALÁS Ha a vizsgált tárgyak készítésének az idejét síronként egybevetjük, az embertani adatok segítségével a sírok keletkezésének az idejét és végül a feltárt temetőrész korát tisztázhatjuk. Az 1. sír fülbevalója a VII. század második felében készült (a 3. harmadban), a gyöngyös nyakfüzérek is ennek a kornak az ízlését tükrözik. A vas karperecpár beleillik az együttesbe. A fiatalon, 12—13 éves korában elhunyt leányt valószínűleg még a VII. század utolsó negyedében temették el. Ä 3. sír bogiárát a VII. század harmadik negyedében készíthették el, a vele együtt talált gyöngyös nyakfüzér a VII. század második felében divatozó típus. A lemezes díszű öv a csatja alapján a VIII. század elejére keltezhető. A karperecek legkorábban a századforduló táján készülhettek. A fülbevalókat legkorábbra a VII. sz, második felére keltezhetnénk, de felfelé nincs korhatározó jellegük. A gyűrűk időrendi támpontot nem nyújtanak, de nem is hatnak idegenül az ékszer-együttesben. Ezeket a viseleti tárgyakat így összességükben a századforduló körüli években viselhették (a boglárt másodlagos felhasználásban, talán, mint örökölt darabot) és a 15—16 éves korában meghalt tulajdonosuk a VIII. század elején vihette a sírba. A 7. sír gyöngyös nyakfűzére a VII. század második felének az ízlését tükrözi. Idősebb nő viselte, akinek a sírját a VII. század végénél korábban aligha ásták meg. A 8. sírban talált fülbevaló-csüngő a VII. század közepe táján, ül. harmadik negyedében készülhetett. A sírmegfigyelések hiánya és a csontanyag megsemmisülése következtében a sír kora bizonytalanabb, de fél évszázadnál fiatalabb, mint az arany fülbevaló, nem lehet. A 9. sír díszöve a VII. sz, közepe és a VIII. sz. eleje közötti időben készült, az íj viszont legfeljebb a VII. sz. harmadik negyedében, de lehetséges, hogy még e század első felében. Az; aduitus korban elhunyt férfi vadászkéséhez a VII. sz. második felében juthatott és legkésőbb a VII. század utolsó negyedében temették el. A 2., 4., és 5. sírok leletei közelebbi időrendi támpontot nem nyújtanak. De kowska, L., SA 10 (1962) 437. — Cllinská, Z., AR 9 (1957) 680. 74. Eisner, Devinska, 396. 75. Cilinská, Nővé Zámky, 136. 53
