Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Szabó János Győző: Az egri múzeum avar kori emlékanyaga III.
szén a csillagmintás préselt díszű kerek lemezes boglárok a VII. század elejétől 33 a század végéig kimutathatók. Kovrig Ilona úgy sejti, hogy a négyszögű boglárokat a köralakúak időben kissé megelőzik. 34 Ezt a fontos megállapítást talán igen óvatos megfogalmazása miatt a kutatás nem vette kellőképpen figyelembe. Holott a kora-avarkorból négyszögű boglárok nem ismeretesek. De nagyobb számban is inkább a középső avarkor késői évtizedeiben mutatkoztak a leletegyüttesek tanúsága szerint. Jellemző, hogy a négyszögű boglárok jelentős része már csak mint ruhadísz, pár nélkül szerepel a sírokban. ь A négyszögű boglárok és a négyszögű övdíszek közötti rokonságot nem nehéz felfedezni, s ez szerintünk ugyancsak a kora-avarkori létezésük ellen szól. Kovrig arra is rámutatott, hogy a VIII. századi griffes-indás emlékanyag boglártípusának az előképe a kerek szirmú rekeszes boglár volt, a VII. század második felének leletegyütteseiben tűnik fel, 36 préselt utánzatait is ismerjük. 37 Egy másik átmeneti formát jelent az egyetlen kőbetétes kerek boglár. 38 De létezhettek trapéz alakú szirmokkal kialakított rekeszes boglárok is, hiszen előfordultak préselt másolataik, sőt préselő magjuk is a Knin mellett talált ötvössírban, az ötvöskészlet a VIII. sz. első negyedében kerülhetett a földbe. 39 Préseltek olyan boglárokat is. amelyek dísze a csillagmintás és a sziromleveles típusok közötti sajátos átmenetet képviseli. /|{l Ilymódon a dunapentelei csillagmintás boglár és a griffes-indás emlékanyag sziromrekeszes boglárformái között időrendi szempontból jelentős távolság lehet, hiszen a dunapentelei típust követőleg többféle boglárfajtával is számolni kell, míg a késő-avarkori rekeszes forma (vagy a dunapataji típus) kialakult és elterjedt. A késő-avarkori boglárok első példányainak az elkészítését a kutatás a VIII. század második negyedére teszi, de akkor a dunapentelei és a hozzá hasonló boglárok aligha készülhettek a VII. század legvégén/' 1 A fentiek értelmében valószínűbbnek látszik, hogy ezeket már a VII. század harmadik negyedében viselték. Ezt a keltezést támasztják alá a dunapentelei 12. sírban talált arany fülbevalók is/ 1 ' 2 amelyek különleges, rangos előképei a palástos pasztacsüngős fülbevalóknak. A nagyrédei boglár is a fentiek értelmében a VII. század harmadik negyedében készülhetett. Nem látok ellentmondást a boglár és a 3. sír öve (csatja) keltezése között. Igaz, hogy a 3. sírban eltemetett nő serdülőkorban halt meg, tehát ékszereit hosszú ideig nem viselhette. De a nagyrédei boglár, mint egymagában álló, lyukakkal a ruhára vart, gyakorlati funkciót már be nem töltő darab, másodlagosan felhasznált, örökölt ékszer is lehetett, amikor birtokosa a VIII. század elején a sírba vitte. 33. Horváth, Üllő és Kiskőrös, XXIII. t. 1—13. 34. Kovrig, Alattyán, 144. 35. Z. Cilinská is a Nővé Záraky temető példányait már csupán ruhadíszként mutatja be. (Cilinská, Nővé Zámky, 1ЙЗ—164.) 36. Kovrig, Alattyán, 144. Az alattyáni 233. sír és a II. igari lelet bogiárain kívül ide tartozik az ozorai boglár is, lásd: Hampcl, Alterthümer III. 170. t. 1. 37. Hampel, Alterthümer III. 170. t. 6—7. 38. Cs. Sós, Kecel, XVI. t. 3. 39. Csallány D., A kunszentmártoni ötvössír. (Szentes 1933.) VIII. t. 23. — Egyetlen koraavarkori préseiőmagoT. sem tartalmazott az ötvöskészlet, viszont a 2—4 sz. daraboknak csak öntött hasonmásai kerültek eddig felszínre. 40. Cs. Sós, Kecel, II. t. 14. , 41. Kovrig, Alattyán, 116. — Marosi—Fcitich, Dunapentele, 98. 48
