Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Szabó János Győző: Az egri múzeum avar kori emlékanyaga III.
KARPERECEK Két sírban találtunk karpereceket. Az 1. és a 3. sírban eltemetett serdülőkorú nők egy-egy példányt mind a két csuklójukon viseltek. A két karperecpár anyagában és formájában merőben különbözött. Az 1. sír karperecei kerek átmetszetű vashuzalból hajlítottak, végeik csúcsosodnak. Vaskarperecek az avarkor minden szakaszában készültek. Amíg a vékony huzalból valók a középső avarkorban jelentkeznek, addig a kora-avarkoriak vastagabbak, vagy pántszerű formát mutatnak. 43 Vashuzalból való karperecek a késő-avarkorban is készültek/ 1 ' 1 ezért az 1. sír karperecei időrendi támpontot nem nyújthatnak. A 3. sír öntött, kerek átmetszetű bronz karperecei nem azonos kivitelűek. Az egyik példány végei enyhébb mértékben vastagodnak, viszont bordagyűrűvel zárulnak. Díszítésük is különböző. A gyűrűs sapkával öntött példányon zegzug vonalköteg látható egy keresztirányban húzott vonalas keretben. A másikon rácsmintát figyelhetünk meg rovátkolt bordák között. Az, íves rovátkolás a párhuzamos kis árokkal kidomborított bordás felületen gyöngyözést utánoz, pseudogranuláció hatását kelti. A díszítés mindkét karperecen csak a vastagodó végek külső felületére terjed ki. A kerek átmetszetű, díszített kürtös végű öntött bronz karperecek az; avarkorban nagy elterjedtségnek nem örvendtek, bár a bronz lemezes kürtös karperecek igénytelenebb másolatainak tűnnek. Eddig legkorábbi leietegyüttes ; amelyben előfordultak, az. üllői II. temető 31. sírja/ 1,1 Itt rombikus átmetszetű, kör alakú karikájú pasztacsüngős fülbevalókkal szerepeltek. A karperecpár dísze a nagyrédei egyik példányhoz hasonló gyöngyözést érzékeltet, de a rács- és ékalakú minta hiányzik, végeik pedig hirtelen vastagodnak, tölcséresek. A fülbevalók egy VII. század végi és egy VIII. század első felére való keltezést egyaránt megengednek. Kovrig Ilona átmeneti formának tartja ezt a karperecpártípust a kora-avarkori és a késő-avarkoriak között. /,(i A kora-avarkori példányok kürtös végein sem találunk gyűrűs, kiugró bordadíszt, csupán az üllőihez hasonló (3—4 keresztirányú sorban) gyöngyözést. Kovrig megállapításának tehát van alapja/ 17 Az alattyáni 184. sír öntött karperecei a lemezes VIII. századi típusokhoz közelebbi párhuzammal szolgálnak és valamivel későbbre keltezhető leletegyüttesbe tartoznak/' 8 A kerek fülkarikájú fülbevalók pasztacsüngőjén pseuclcgranulációt láthatunk, s ez a fülbevalókat késői típusba sorolja, amelyeket szerintünk a VIII. század második negyedénél korábban nem, viseltek. — A kiskőrösi temető 51. sírjában feltárt karperecpár'' 9 ugyan dísztelen, de formailag az egyik nagyrédei példányunkhoz közelálló. Trapéz keretű bronzcsattal együtt találták, s ez a körülmény a VIII. század első harmadába sorolja. 42. Marosi—Fetíich, Dunapentele, VI. t. 43. Kovrig, Alattyán, 116, 118. 144. 44. Cüinská, Nővé Zámky, 156. — Jó példákat szolgáltat erre a Pilismarót-öregek dűlői temető is. 45. Cs. Sós Agnes, Acta Arch. Hung. 6 (1955) LIX. t. 1—2. 46. Kovrig, Alattyán, 169. 47. Az üllőihez hasonló példány Erdélyből is felszínre jutott, de tömör ezüst, s ennyiben közelebb áll a kora-avarkori példányokhoz; sajnos leletegyüttesét nem ismerjük (Horedi, K., Contributii la istoria Transilvaniei [Bukarest 1958] 81., fig. 13/10.) 48. Kovrig, Alattyán, XV. t. 14—19, LXX. t. 6—10. 49. Horváth, Üllő és Kiskőrös, XXXVI. t. 41—42. 3 Az Egri Múzeum Évkönyve 49
