Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Szabó János Győző: Az egri múzeum avar kori emlékanyaga III.
lelően a VIII. szd. fordulójára vagy a 720-as évekre helyezik. Azonban viseletük területenkint tovább is kimutatható, a VIII. század közepéig 12 . A sima, dísztelen, préselt ezüst lemezes szíjvégek a kora-avarkorban is gyakori leletek, csaknem minden fegyverövön ilyenek ragyogtak. Alakjuk viszont sohasem volt sarkosan csúcsos végű, ez a megformálási mód a későbbi időkben jött szokásba 13 . A kerek övdíszek a kora-avar időkben díszítetlenek nem maradtak, csak a középső avarkor i:!;l kerek lemezes vereteinek egy része mutatkozik sima felülettel. Ezek alapján máris világos, hogy a nagyrédei 9. sír övgarnitúrájának elkészítése a 650—720 közötti években jelölhető meg. Egy közelebbi kormeghatározáshoz ma még további vizsgálatok után sem juthatunk, gazdagodik azonban a középső avarkor övtípusaira vonatkozó ismeretünk. A két holdsarló alakú veret Kovrig széles körű kutatásai szerint mindig egy kör alakú veretet vett közre oly módon, hogy a háromtagú dísz a szíjazaton függőleges sorban volt rögzítve és az övön mindig hátul, testközépen tündöklött 1 ''. A 9. sírunk egyik holdsarló alakú övdíszét valóban egy kör alakú veret közvetlen szomszédságában találtuk és az alsó ágyékcsigolyák baloldalán kerültek elő, mégpedig a gerinccel párhuzamosan, élükön állva: a sírban talált helyzetük tehát a leírt viseletnek megfelel. A másik holdsarló-dísz, amely a hármas alakzat felső tagja volt, a bal singcsont alá csúszott. A Kovrig Ilonától felemlített párhuzamok mind bordadíszes kör alakú lemezes véretekre és ugyancsak kiugró peremű holdsarlós díszekre vonatkoztak, ez utóbbiak három helyen voltak a bőrre szegecselve. Kovrig a sima kördíszekkel felszerelt öveken más formájú hármas alakzatot figyelt meg, s itt a leletegyüttesekben csak egy vascsat fordult elő 15 . A nagyrédei 9. sír övkészlete sajátos változatot jelent. A sima kördíszekkel ékesített övön holdsarlós lemezekkel alakították ki hátul a háromtagú veretsort ; a holdsarlók is simák és csupán két helyen voltak a szíjazatra felerősítve. Mindezek a vonások a középső avarkor sima és bordás kördíszekkel jellemzett kétféle 12. E feltevés valószínűségére a Pilismarót-üregek dűlői temető feldolgozása kapcsán mutattam rá (Avarkori Korpusz I. Sajtó alatt). 13. Ha a kora-avarkorban a szíj végek csúcsosan megformáltak, az összetartó oldalélek itt mindig íveltek, s nem sarkosan egyenesen lemetszettek. (Pl.: Deszk G. 8. sír: Csallány, Folia 24.) 13. a) A középső avarkor kifejezés a magyar szakirodalomban sem nyert még polgárjogot, bár e fogalommal a kutatók többsége számol. A szakemberek körében nyilvánvaló, hogy bizonyos tárgytípusok, leletegyüttesek sem a kora-avarkor, sem a késő-avarkor emlékanyagához nem sorolhatók és érmek a VII. sz. második felére keltezik ezt a síranyagot. Ennek a korszakbeosztásnak a jogossága történetileg is indokolt. A kora-avarkor a 630-as évekkel lezárul. A közös avar—perzsa hadjárat előkészületemé 7 ' (és Konstantinápoly ostroma) idején megszervezett első szláv államalakulatot. Sámo birodalmát a 626-ban vereséget szenvedő avarok nem tudták letörni. 631-ben fellázadtak az avarok ellen testvérnépük, a kutrigurok. Még Heraklius uralma idején, tehát 626—640 között megjelentek a Balkánon a horvátok és az avar vezetőréteget kiűzték Dalmáciából. Ekkor szakadnak le, önállósulnak az avar birodalom keleti végei, élükön a bolgár törzsszövetséggel. Mindezek súlyos megrázkódtatásokat és vérveszteséget jelentettek és szükségszerűen a régi politikai és katonai szervezet teljes átformálódásához, új népcsoportokkal való feltöltődéshez kellett, hogy vezessenek. (Szabó .1. Gy. Acta Antiqua et Archeaologica X. [Szeged 1966] 96—97.) Az átmenet, a felerősödés korszakának a végét jelzi az avarok 699. évi támadása nyugat felé (E. Klebel és A. Kollautz 680—681. évi dátum lehetőségét fontolóra vette: Kollautz, Carinthia 1. 1966 243.), ez az évszám viszont Sámo birodalma felbomlásának idejéhez közel áll és szerintünk összefüggés lehetséges a két folyamat között. Az avarok támadását biztonságuk érdekében történt megfélemlítésnek, erőfitogtatásnak kell tekintenünk véleményünk szerint, ahogy a magyarok Duna-medencei megjelenését nyomban követő „kalandozások" is ilyen célú vállalkozások voltak és csak mellékesen zsákmányszerző akciók. A kora-avarkor 620-as éveiben készült, tárgyak a század közepéig kerültek többségükben a földbe; a középső avarkor új tárgyforrnái viszont zömükben csak 650 után jelentkeznek a síranyagban, csak szórványosan korábban. Az előzőek értelmében a késő-avarkor temetőanyagát a VIII. sz. elejére keltezhetjük legkorábban, csak szórványosan jelentkeznek előtte későavarkori jellegű tárgyformák. Összhangban van tehát a régészeti és a történeti kronológia. 14. Kovrig, Alattyán, 125—127. 42
