Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Szabó János Győző: Az egri múzeum avar kori emlékanyaga III.

övkészletétől elütnek. A sírna kördíszekkel kivert övek, ill. leletegyüttesek típusától a nagyrédei elkülönül a vascsatok számában is. Mindkét fajta övkészlet nagyszíjvégétől alakjában elüt a 9. síré, amely csúcsos végő, mint a négyszögű sima véretekből összetett övgarnitúrák nagyszíj végei. A 9. sír két vascsatja közül a gondosabban megmunkált, szélesre kalapált végű példány tartozhatott a díszövhöz, a.sírban talált helyzete is erre vall: az övdíszekkel egy sávban került elő, míg a másik jóval lejjebb, a szeméremcsont alsó jobboldali ívénél feküdt, s nyilvánvalóan a nadrágszíjhoz való darab volt. Szinte érthetetlen, hogy kiváló kutatóink miért húzódoznak a vascsattal felszerelt díszöv gondolatától,

lü és még akkor is, amikor a medence körül két csatot tárnak fel az övveretek szomszédságában, szívesebben hivatkoznak egy babonás hitből fakadó csatlevágás lehetőségére (a temetkezés szertartásaival kapcsolatosan), ugyanakkor adósak maradnak a két vascsat rendeltetésének megállapításával.

17 Az előbb mondottakkal természetesen nem kívánjuk kétségbe vonni a babonás hiedelmek nagy szerepét a régiek mindennapjában, és különösképpen nem temetkezéseiknél. A temetés során a ruha kigombolására, általában a kötés kioldására László Gyula hívta fel nyomatékosan a késő-népvándorláskorral foglal1 ozó szakemberek figyelmét. Ebbe a hitvilági kór-^i vonta a tárgyak fordított helyzetben való lefektetését, eszközök, fegyverek ellenkező testoldalú viseletét, sőt szándékos összetörését.

18 A 9. sírban elhantolt férfi övét is fordítva csatolták fel: a csat balra nézett és a nagyszíj vég ennek megfelelően a jobboldalon csüngött alá. A szokásos viselettől való eltérés csakis a túlvilágra vonatkozó babonás elképzelésekkel (ott minden másképp van, ellenkező oldalú, fordított előjelű stb.) magyarázható. Díszövvel volt ékesítve a 3. sír fiatal női halottjának az öltözéke is. Erre vall a nadrágszíj vascsatjától távol, a bal felső karcsont belső oldalánál előkerült bronzcsatkeret, továbbá egy szétporladt ezüstlemez (négyzetes övdísz?) a csat vonalában az alulról számított 7. gerinccsigolyán és végül egy elporladt sima kettős fémlemez, amelynek egyik végén ívelt keskeny négyszögű (szíjvég) formáját a feltárás során megfigyelhettük, Megmaradt a lemez lekerekített végei közötti kéregmaradvány és a felső ezüstlemez darabkája. Az övet kioldva tehették a halottra. Bár az övet több lemezes dísz is ékesíthette (amelyek nyomtalanul elpusztultak), az is elképzelhető, hogy hímzéssel, azaz romlandó anyagú cifrázattal látták el. A halott embertanilag férfias alkatú, ill. csontozató volt, női neméhez mégsem férhet kétség. Díszövet az avarkori nők sírjaiban — bár ritkán — másutt is találtak. Mind rangos személyekhez tartoztak. A 3. sírban eltemetett halott is gazdagon felékszerezett volt. Övén kívül fülbevalókat, boglárt, gyöngyös nyakfűzért, karpereceket és köves gyűrűket viselt. A trapéz alakú bronz csatkeret kormeghatározó jellegére Kovrig Ilona mutatott rá. Ez a csatforma a középső avarkor lemezes övgarnitúráinak legkésőbbi 15. Kovrig, Alattyán, 124—125. 16. Csallány D., Acta Arch. Hung. 14 (1962) 447—452. 17. Kovrig, Alattyán, 126. — Kovrig azonban számol azzal a lehetőséggel is, hogy a díszövekre vascsatokat erősítettek. Ezt valószínűsíti az a korábbi felismerése is, hogy a koraavarkori övek díszítményeihez illő csat ritkán fordult eddig elő; úgy látszik, hogy az ötvösök nem foglalkoztak csatkészítéssel. (Folia 9 [1957] 125.) 18. László Gyula, A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. Archeológia Hungarica XXVII. (B.-pest 1943) 57—59. 43