Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Szabó János Győző: Az egri múzeum avar kori emlékanyaga III.

jobb sípcsont alsó részének külső oldala mellett 5—6 cm-re, azzal párhuzamosan, csúccsal a DK-i sírfal irányában került elő (IX. t. 11). 10. Tojás maradvány oki a héj összetört darabjai, amelyek pontosan kirajzolták körvonalaiban a tojás nagyságát és formáját. Hét tojást tettek a sírba (méreteik: 4,5 cm hosszú és 2,5—3 cm széles foltokat figyeltünk meg). Az alábbi helyeken találtuk: a jobb felkarcsonton, a jobb combcsonton, a fej nagy dudoránál, a térdek között, a jobb combcsont külső oldala mellett az íj lemezeken, a szarvasmarha ágyékcsigolya egyik szárnyán, a jobb sípcsont felső része mellett kívül, a jobb sípcsont alsó vége mellett kívül (a nyílcsúcs vonalának folytatásában). 11. Állatcsontok. Kecske végtagcsontja (metatarsus, életében eltörött és begyógyult), a bal váll mellett a felkarcsont fejénél tártuk fel. — Szarvasmarha ágyék csigolya ja a jobb térd mellett, szárnyaival a lábcsontokkal párhuzamosan, részben az íjlemezekkel összeérve jutott felszínre. II. A TÁRGYAK ÉS A TEMETKEZÉSEK KORA

8 A feltárt valamennyi régészeti tárgyfajta készítésének korát, használatának idejét ma még nem. tudjuk pontosabban meghatározni. De néhány ékszerforma keltezése nem jelent gondot és viseletük időtartama is tisztázottnak tekinthető a szakemberek körében.

9 ÖVDÍSZEK Csak a 9. sírban akadtunk fémdíszekkel kivert öv maradványára. Az övdíszek az avarkori időrend kérdéseiben ma is a legtöbbet vitatott tárgytípusok. A vékony lemezű veretek késői és korai csoportját szétválasztó munkák érmékkel keltezett leletegyüttesekre támaszkodhatnak. Fettich Nándor, Csallány Dezső, majd Kovrig Ilona munkássága nyomán a magyar szakemberek körében egységes nézet alakult ki időrendi megítélésük tekintetében. Első jelentkezésükre vonatkozólag csak kis véleménykülönbségek vannak: a 650 körüli

10 vagy a 670 körüli

11 keltezés helyességét latolgatják. Készítésük felső határát ennek megfe8. A nagyrédei sírok anyagának a leközlését is — a tanulmánysorozat eredeti célkitűzéseinek megfelelően — a tárgyak és a sírok korának meghatározásával zárjuk. Egyéb szempontú feldolgozásra csak a teljes Heves megyei anyag leközlése után kerül sor. A pozitívizmus vádját itt dicsérő jelzőnek tekintjük. Az aprólékos anyagközlő és időrendi kérdésekkel foglalkozó munkát a meglepő elméletek gyártói olykor elmulasztják, pedig az minden régészeti kutatás alapja. 9. Más tudományok és régészeti ágazatok képviselői közül többen az avar leletek időrendi kérdéseiben általános kételkedést terjesztenek — vélt ellentmondások felfedésével. Megoldásaik azonban egymásnak valóban ellentmondanak. Pl. egyik kiváló történészünk, Simonyi Dezső, a szakemberek által kora-avarkorinak tartott, lemezes övdíszekkel és kísérő leleteikkel jellemzett emlékanyagot a késő-avarkori griffes-indás öntött övgamitúrákkal egykorúnak tartja. (Arch. Ert. 94 [1967] 216.) Győrffy György a griffes-indás öntött véretekkel jellemzett' emlékanyagot a honfoglaló magyarság hét törzse hagyatékához sorolta, azaz X—

XI. századinak képzelte. (Századok 92 [1958] 614.) E két felfogás egyeztetése abszurditáshoz vezet. Nem hallgatható el viszont a régészeknek a késő-avarkor második szakaszának anyagára vonatkozó, egymástól eltérő kronológiai véleményei, s a rokontudományok művelőinek ez tűnhetett fel. De nem szabad elfelejteni, hogy hazánk IX. századi anyagának megítélésénél elsősorban etnikai problémák tódulnak felénk; a magyarság etnogenezisére vagy a szláv államalakulatok létrejöttére gondolunk, s bizonyos érzelmi mozzanatok szinte észrevétlenül befolyásolják kronológiai munkánkat is. 10. Kovrig, Alattyán, 231. 11. Csallány Dezső- Szabolcs-Szatmár megye avar leletei. A Jósa András Múzeum Évkönyve I. (B.-pest 1960) 77. 4L