Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Dancza János: Heves megyei internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban
HEVES MEGYEI INTERNACIONALISTÁK A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOMBAN A NOSZF kitörése napján közel félmillió magyar hadifogoly élt Oroszország területén. A hadifoglyok részben táborokban, katonai őrizet alatt, részben üzemekben és a mezőgazdaságban voltak foglalkoztatva. A hadifoglyok felhasználásával építették meg a hirhedt murmanszki vasútvonalat is. A polgári forradalom nem sokat változtatott a hadifoglyok helyzetén. A NOSZF azonban gyökeresen megváltoztatta a helyzetüket. Nemcsak a teljes mozgási szabadságukat nyerték vissza, de lehetőség nyílt számukra, hogy az akkor alakult Vörösgárdákba belépve, fegyveresen harcoljanak a fiatal sziov jethat alomért. A polgárháború idején közel 100 000 magyar volt hadifogoly lépett be a Vörös Hadseregbe. Ezek között voltak Heves megyéből származók is, és e rövid tanulmány az ő tevékenységükkel kíván foglalkozni. Attól függetlenül, hogy internacionalistáink kezdetben a Vörösgárda, majd a Vörös Hadsereg harcosaiként tevékenykedtek, később rátermettségük vagy nyelvtudásuk eredményeként a tevékenységük mégis két irányba vált el. A zömük megmaradt katonának, de néhányukat politikai tevékenységgel bízták meg. Szinte alig van a polgárháborúnak olyan jelentősebb fegyveres eseménye, ahonnét a Heves megyei internacionalisták hiányoztak volna. így pl. Bóta N. Mihály felsőtárkányi lakos, aki a forradalom kitörése idején a Murman félszigeten dolgozott, és itt állt be a Vcrosgárdába — már a petrográdi harcokban is részt vett. Ahogy az internacionalistáink visszaemlékezéseiből kitűnik, túlnyomó részük az Orenburg—Aktyubinszk—Kazalinszk—Csimkent—Taskent— Namangan—Andizsán— Fergana—Buhara—Csardzsou—Mari—Ashabad—Krasznovodszk vonalon folyó harcokban vett részt. Ezt a jelentős létszámú magyar csapategységet Krasznovodszk elérése, vagyis a turkesztáni harcok lezárása után Vrangel és Mahnó csapatai ellen vetették harcba. A másik zöm az Orenburg—Omszk—Krasznojarszk vonalon Koicsak hadserege ellen harcolt. A legtöbb internacionalistánk számára Irkutszk és környéke volt a legtávolabbi pont, ameddig harc közben eljutott, de akadtak kivételek is, mint pl. K. Tóth József tiszanánai lakos, aki Vlagyivosztokig, tehát a Csendes-óceán partjáig jutott el harc közben. Az amuri partizánok jól ismert dala szerint: „...És a Csendes-óceánnál véget értek a csaták." K. Tóth József elvtárs számára még itt sem. ,,...A vlagyivosztoki harcok után visszairányítottak bennünket Európába. Hosszas utazás után Kijevbe érkeztünk és itt tudatták velünk, hogy leszerelünk. A fegyvereinket és egyéb felszerelést még napközben leadtuk, amikor este váratlanul riadóztatták bennünket. Kitűnt, hogy Mahnó szétszórt bandájának egy nagyobb csoportja bukkant fel a környéken. Újból felszereltünk és még este elindultunk az üldözésükre." 317