Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Kecskés Péter: A szőlő telepítésének hagyományos és újabb eljárásai a Mátra alján
tömegbor és az étkezési szőlő tendenciája. Az oltványtermelés visszafejlődött, csak önellátó méretekben állítottak elő szaporítóanyagot. Gyöngyöstarjánban és Gyöngyöspatán tovább telepítették az otellót és a csemegeszőlőket is. A többi Gyöngyös környéki szőlős faluban a társadalmi rétegek polarizálódásával a kapások summás szintre süllyedtek, a magas kamattal felvett bankkölcsönöket nem tudták visszafizetni, s munkájuk mellett földjük is elveszett. A szőlők háromnegyede a gazdagabb parasztok kezén halmozódott fel. 81 Nagyréde és Abasár szőlőműveléssel kapcsolatos tevékenységét ebben az időben két tényező határozta meg: az első világháború idején az étkezési szőlő kereskedelme hanyatlott, viszont egyre sürgetőbbé vált az az igény, hogy hagy mennyiségben kerüljön piacra szaporító anyag. 82 Abasáron Hanák Kolos 83 , Nagyrédén pedig a budai és gyöngyösi vincellérek indították meg az oltványtermelést, illetve segítették elő annak kifejlődését. Nagyréde az 1910-es években 6—8 család révén százezres nagyságrenddel kifejezhető oltványmennyiséggel jelentkezett a gyöngyösi piacon. Az abasáriak is a gyöngyösi piacon árulták először az oltványt, később Pest, Nógrád és Szolnok megyék területét is bejárták. A piaci árusításnál nagyobb jelentősége volt annak a gyakorlatnak, hogy a gyökeres oltványokat előállító családok a telepítésre előkészített földbe saját maguk ültették el a szaporító vesszőket. Bérezésük a megeredt oltványok után történt. A telepíttetők így ellenőrizni tudták a jó fakadást és az ígért fajták azonosságáról is meggyőződhettek. A húszas évek közepére már a szomszédos megyékből jártak gyökeres oltványért Nagyrédére és Abasárra. Az oltvány termelésnek további lendületet adott, hogy a gazdasági irodalom ajánlgatta oltógépek nem váltak be, így a kéz és az oltókés maradt a jó gyökeres oltvány előállításának egyetlen lehetősége. A rédeiek és sáriak szőlője részben direkttermő vagy vadalanyteleppé, részben pedig ampelográfiai gyűjteménnyé alakult, hogy ki tudják elégíteni az ország különböző részeinek fajtaigényét. Az 1920-as évek végére Észak-Magyarországon kívül ellátták a Jászságot, Nyírséget és Pest környékét szaporító anyaggal, de kisebb mennyiségben Dunántúlra is szállítottak. 84 A gyökeres oltványok ültetését a múlt század végén kialakult eljárás szerint végezték. A fordított földbe a kisorolt helyekre ültető fúróval tették el az oltványokat (6. tábla b.). A homokos részeken (Heves és Verpelét környéke) zsupszalmából készített sapkával borították a dugványt, hogy a szél el ne vigye mellőle a talajt. A mátraalji szőlők telepítésének ismertetett fejlődése jelentette az örökséget a szocialista gazdálkodás megindulásakor, mely örökség mai igényekkel mérve mulasztásokkal terhes, de eredményeivel is tanulságos. KECSKÉS PÉTER 81. E gazdasági-társadalmi átalakulást exaktabb vizsgálati módszerrel kellene elemezni, mert a falu és mezőváros viszonylatai, a nemesi és jobbágy községek hagyománya, az eltérő gazdasági-technikai feltételek helységenként egyénítik a fejlődést. 82. A szaporító anyag termelésénél fontos követelmény volt, hogy az alany a különböző talajminőségeken jól fejlődjön, ezért az amerikai vadalanyokon és direkttermő fajtákon kívül a Tisza árterületén díszlő vadontermő szőlők vesszeit is felhasználták oltványkészítésre, lásd: Terpó A., Adatok a hazai vadontermő Vitis-ek ismeretéhez. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Évkönyve. XXVI (1962) 147—158. 1. 83. Hanák K. (1851—1923) ügyvédi és turisztikai munkássága mellett az abasári oltványkészítés fellendítésében is szerepet játszott. Si. A mátraalji gyökeres oltványt előállító központ kisugárzási körzeteit és eladó helyeit úgy állapítjuk meg, hogy a jelentősebb oltványos családok számadásai és emlékezete alapján térképet készítünk. 369
