Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Kecskés Péter: A szőlő telepítésének hagyományos és újabb eljárásai a Mátra alján
2. A HAZAI SZŐLŐK ÜLTETÉSE A téma vizsgálatát meghatározza az a bonyolult kapcsolatrendszer, amely a talaj előkészítés közvetlen módjai (gödrözés, árkolás, fordítás), a szaporító anyagok (mag, vessző, oltvány), a telepítési rend (soratlan, egy, illetve két irányban soros szőlő) és az ültetés eszközei között megmutatkozik. A szőlőt vegetatív úton, vesszejéről szaporítják. A magról történő szaporítás, a generatív eljárás kevésbé célravezető volt, mert termés csak a 8—10. években várható, s nagy a valószínűsége annak is, hogy az új tőke az anyatőke fajtajellegét elveszti. t() A szőlőnemesítők, hibridőrök tudományos munkáján kívül a népi hagyományban is volt szerepe a szőlő vetéssel való szaporításának, a vetett szőlőnek. 17 Az a mélyen gyökerező hit, hogy minden növény természetes szaporodásában magról kel, régebben a szőlőre is vonatkozott. A Mátraalján több községben (Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján, Nagyréde) emlékeznek az idősebbek apjuk sokszor elhangzott szavaira: „Ez még vetett szőlő!' : Gyöngyöspatáii kisebb területeken, kertekben a múlt század közepe táján tavasszal a felásott földbe szórták el a szőlőmagot. Gondos ápolásban részesítették a vetett szelőt: nyáron öntözték, télre földdel takarták. A termőre fordult tőkék az adatközlők szerint erőteljesebben fejlődtek, mint a vesszőről szaporítottak. A szőlősz'.porítás e módjának nagyobb jelentőséget nem tulajdoníthatunk, a hagyományba épült — Észak-Magyarországon több helyen előforduló 1 * — helyi kezdeményezésnek tekinthetjük. A filoxeravész előtt Mátraalján a vesszővel történő szaporítás egyik — eddigi kutatásaink szerint legrégibb — módja volt a gödőrbe vagy fészekbe ültetés.™ Gödörbe telepítették a fehér szőlőfajtákat a meredek hegyoldalakra. A töke helyén 40—50 cm mély és 30—40 cm széles, téglalap alakú gödröt, verme* vagy fészket ástak. Az 50—60 cm hosszú, egyéves vesszőt, a sima vesszőt a gödör alján porhanyós földből kialakított ágyra rakták, majd több oldalról jó minőségű talajt tapostak mellé. A szőlőhöz taposott föld adta a tőke állását. A tőkék így rendszertelenül, soratlanul kerültek kijelölésire. A XIX. század közepén a soratlan szőlők mellett voltak már sorosak is Gyöngyös környékén, melyeket vörös szőlőfajtákból telepítettek. 20 A soros szőlőket árkolással alakították ki, vagyis a tőke sorát egyenes vonalban kivágták. Az árok elkészítése a következő eljárásokkal történt. A könnyebb talajú szántóföldeket mélyen úgy szántották meg, hogy az összeszántott bakhátat árok kövesse Az árkot lépésenként még kapával kimélyítették, s úgy helyezték el benne a sima vesszőt vagy az előzőleg gyökereztetett talpas vesszőt. A gyökeres vessző alá trágyát is tettek. Ezzel a módszerrel egy irányban soros szőlőt nyertek, ugyanis csak a tőke sorában álltak vonalban a tőkék, a szőlő sorában keresztben még rendszertelenül helyezkedtek el a dugványok. Egy irányban soros 16. Vö.: Molnár X, A szőlőművelés és borászai, kézikönyve". Bp. 1897. 235—240. 1. 17. „Vetetc szőlőnek nevezik azon ültetvényeket, melyekben a tőkék nem sorban, de rendetlenül állnak. Ezekről azt hiszi a nép, hogy valaha elvetett szőlőmagbol keletkeztek" (Gyürky A., i. m. 106. 1.). 18. Nógrád megye keleti felében (Ecseg, Kozárd. Pásztó) a vetett szőlő .magról kelt szőlő' jelentéssel ismeretes. — Ezzel szemben a múlt században Hont megyében .soros művelésű szőlő'-t jelentett (Keleti K., Magyarország szőlészeti statisztikája 1860—1873. Bp, 1875. 83. 1.1. 19. A gödörbe ültetéshez lásd: Vincze I., Szőlőművelés és eszközei a borsodi Hegyközben. NK. V. (1960) 136. 1. 20. Vö.: Borászati Lapok 1858. 255. 1. 298
