Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Kecskés Péter: A szőlő telepítésének hagyományos és újabb eljárásai a Mátra alján

tisztítani és leégetni a földet, majd ekével megszántani, mert a vesszőket, dugványokat a vastag talajréteggel rendelkező részekbe ültették, ahol a földet kapával mélyen kellett fellazítani. Mátraalji adatokat hozva, Visontán a szőlő alá irtást a következőképpen végezték. A legidőseb adatközlők szerint a múlt század hetvenes éveiben még erdőn keresztül lehetett eljutni Gyöngyösre, de Markaz felé is nagy erdők és cserjések voltak. E területekéit (Nagyvölgy, Galambos, Galagonyás és Ereszvény dűlők) 1870—1880 között irtották. A lábon álló erdőt baltával vágták, a cserjét, bozótot ágvágó késsel, vargával metszették el.

y A nagyobb fatönköket, tunkókat, gyükereket csákánnyal emelték ki. Az; irtófcapa is segítségükre volt; a méiyeDben fekvő köveket, gyökereket ortókapával, tövető kapával feszítették fel.

10 Az óriásból származó anyagot felvágták másfél méteres darabokra és boglyába rakták a föld szekérrel megközelíthető részén. Négy nagy követ a kiirtott rész négy sarkára helyeztek, ezzel jelölték a tulajdonba vett területet. Az irtáshoz tartozott a föld első feltörése is. Ortókapával vagy gedával pásztázták az irtvánt,

n vagyis alulról felfelé, a rétegvonalakra merőlegesen, lépésről lépésre haladva kapálták fel a földet. Ha nagyon köves volt a terület, kapálás után még felásták. A kisebb részek irtása és feltörése két évig tartott. Először dinnyét, tököt vagy lucernát vetettek a földbe, így a sziőlőültetéisire a negyedik évben került sor.

12 Az irtást öt-hat főből álló csoportokban a férfiak végezték az őszi és téli hónapokban. Az asszonyok néha ásni, esetleg ebédet vinni jártak az ortásba. Egy család vagy egy rokonság általában 200—1000 négyszögöl nagyságú területet fogott fel. Az irtatlan földet erdő, rét, legelő áron vették az uraságtól vagy módosabb gazdától, de az uraságnak is elmentek átalány fizetségért és fáért irtani.

13 Lényegében azonos, csak hiányosabb adatokat gyűjtöttünk Nagyréde, Gyöngyössolymos és Gyöngyöspata községekben is. A szőlőföld irtásos birtokba vételének ezen utolsó emlékei nem hatalmazhatnak fel széles körű általánosításra. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a Mátra déli oldalán fekvő községek szőlőföldi, de szántóföldi irtási munkái

14 is különböznek a Mátra északi oldalán gyakorolt égetéses irtástól.

15 Ez arra mutat, hogy az irtás módja és rendje olyan táji különbségeket és termesztési típusokat rejt, amelyek különösen a hegyi gazdálkodás szempontjából figyelemre méltóak. 9. Az irtókésekhez lásd: Takács L., Äg- és vesszővágók a Közép-Tisza menti ártereken. NE. ХЫХ. (1967) 187. kk. — A mátraalji vargakésckhez: Kecskés P., i. m. 1966. 496 kk. 10. Az ortókapa vagy tövető kapa észak-magyarországi ismeretéhez: Kecskés P.. i. m. 1967. 230 kk. 11. A kétágú kapákhoz: Kecskés P., í. m. I9íi7. 231 kk. 12. Az irtott földbe ültetett veteményekkel megíróbdlták a főd erejit és a morzsalékos talajszerkezet kialakítását segítették elő. 13. Az uraság nem. napszámba irtatott. Az adományozott pénznél fontosabb volt a kitermelt fa, mert Visontán a jobbágyoknak nem engedélyezték a faizást. 14. A visontai jobbágyok 1714-ben azt kérik az alispántól, hogy az újonnan irtott szántóföldeket ne osszák szét a falu gazdái között: .,az erdőn levő földek iránt, az mely földeket a kemény, sűrű erdőbül három esztendőknek elfolyása alatt kemény munkával irtottunk. Hadd maradna meg azoknak keze alatt, mert azoknak (felosztása), akik egész holnapokat töltöttek az irtásban, nagy szívük fájdalmára esik. Némelyek pedig vannak olyanok, akik három esztendeig sem vágtak ki egy tőkét. Igen káros lészen némelyeknek, ha az felosztatik, mert akinek némelyiknek adatik is. nem lészen alkalmatos a felszántásában" (Egri Állami Levéltár, Polgári perek 244. sz.). 15. Az istenmezejei (Heves m.) irtásos gazdálkodás elemző leírását lásd: Hoffmann T., Egy palóc falu földművelő technikájának néhány jellegzetessége a századforduló tájékán. Ethn. LXVII. (1956) 543 kk. 297