Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Bakó Ferenc: A mészégetők életmódja a Bükk-hegységben
hogy a tűznek is ennie kell, hogy „a tűz is egyék". — A madártojást szintén sült szalonnára ütötték, és ha akadt egy-egy madárfióka, azt is közé rakták. Mind a gyűjtés idején, mind korábban a mészégetők gyakori tápláléka volt a pirító (Bélapátfalva), vagy pirítós (Répáshuta), lényegében egy szelet kenyér, amit nyársra tűztek és parázson megpirítottak. A bélapátfalviaknál mindenkinek megvolt a maga nyársa és versengtek azon, hogy kié tart tovább. Volt olyan nyárs, ami egy évig is eltartott. A nyársat vagy szabadon, minden támaszték nélkül tartották a tűz fölé, vagy kövön, esetleg kétágú kis fán támasztották meg, különösen, ha a szalonna nagyobb darab volt. A régiek a megsütött kenyeret néhány percre kitették a kunyhó oldalára szikkadni és csak azután kenték be fokhagymával, hájjal, vagy forró hamuban sütött krumplival. Akinek volt elég szalonnája, a krumplira még sült szalonna zsírját is csepegtetett. A bélapátfalviak a zsírral meg csepegtetett, krumplival megkent pirítót hojdú béllés-nek nevezték. A pirítót hagymával és piros paprikával is ízesítették. A bélapátfalvi bandában mindenkinek volt egy kis (10x20 cm nagyságú) tiszta decká-ja. és arra tette a pirítót, arról fogyasztotta. Á régi időkben legtöbször csak pirító volt az ebéd sült szalonnával, úgy tűnik, szalonna sem bőven, ezért sokszor az is elmaradt a pirító mellől. 1949 októberében alkalmunk volt két együtt dolgozó és együtt is étkező — közeli rokon — répáshutai mészégető heti étrendjét megfigyelni. 1 ' Hétfő. Reggeli: tejes kávé cukorral; ebéd: nyers szalonna; vacsora: rántott leves pirított kenyérkockákkal. Kedd. Reggeli: sült krumpli, nyárson sült szalonnávalebéd: bableves: vacsora: déli maradék nyers szalonnával. Szerda. Reggeli: sült szalonna sült krumplival; ebéd: paprikás krumpli; vacsora: krumplileves száraz tésztával. Csütörtök. (Ezen a napon az asszonyok élelmet hoztak.) Reggeli: tej kenyérrel; ebéd: pirítós; vacsora: rántott krumpli (ua., mint a paprikakrumpli). Péntek. Reggeli: sült szalonna; ebéd: bableves szárított tészátval; vacsora: paprikás krumpli. Szombat. Reggeli: bobajka zsírral és szalonnával; ebéd: savanyú krumpli; estére már a faluban voltak, ahol levest, szalonnát és bort vacsoráztak. Vasárnap, szintén a faluban. Reggeli: pálinka, sült tojás; ebéd: húsleves, csirkehús, sütemény; vacsora: déli maradék. Vasárnap este rendszerint a kocsmában mulattak, szórakoztak és esetleg ott is vacsoráztak, amit olt lehetett kapni: kolbászt, májpástétomot vagy szalámit. A régebbi időkre vonatkozóan napokhoz kötött étrend összeállítása megbízhatóan nem sikerült. Adataink azonban kétségtelenné teszik, hogy a régiek táplálkozása egyhangúbb volt. Ritkábban főztek és örökösen szalonnát, pirítót, krumplit ettek. Evőeszközeik újabban alumínium kanál, villa és zsebkés voltak. Az idősebbek még emlékeztek arra, hogy a múlt század végén a mészégető maga faragta kanállal evett. Tányért sohasem használtak, abból az edényből ettek, amelyben az éted elkészült. A munka technikai leírása során utaltunk már arra, hogy a mészkemencék helyét a víz közelsége csak másodsorban befolyásolta. A mész kiégetéséhez csak a tapasztás során volt szükségük vízre, ivóvíz tekintetében viszont nem voltak nagy igényeik. Közismert, hogy a karsztos fennsíkon, s így a Bükkben is, kevés a kút vagy a forrás. A fennsíkon dolgozó mészégetőknek mindössze 6. Hegedűs András SC éves és Petőfi Sándor 33 éves mészégetők étrendjéről van szó. 272
