Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Balassa Iván: Adatok az egri szabó céh történetéhez

t. i. Puztazykzon, Maklaron, Naghthalyan, Almagyaryn, Czegleden, Bakhtan, Felnémethyn, mindkét Tharkanban, Zarwaskewn, Zelesken, továbbá Harangozón és a nevezett Eger városunknak egyéb területein élő bölcs és körültekintő szabómestereknek és posztónyíró mestereknek a részéről és személyében, akik t. i. egy czéhben és egy testület közösségében élnek, előadták és bemutaták előttünk a néhai főtisztelendő Hédervári László úrnak, egri püspöknek, elődünknek hártyán privilegialis formában és annak függő pecsétje alatt készült és kiadott oklevelét, mely szólt az ugyanazon Hédervári Lászlónak a nevezett szabómesterek részére engedélyezett, pontokba foglalt és meghatározott bizonyos szabadságáról és kiváltságáról, mely oklevélről tudjuk, hogy azt főtisztelendő Tamás úr is, ugyancsak a nevezett egri egyháznak a püspöke, a király titkos főkancellárja, bizonyos privilegialis oklevélben megerősítette, az alanti tartalom szerint, azt kérve tőlünk, hogy azt az oklevelet és az abban foglalt mindenegyes dolgot jóváhagyva, magunkévá téve és elfogadva, meg privilegialis oklevelünkbe áttéve és átírva, úgy azon szabó mesterek és posztónyíró mesterek részére kegyeskedjünk megerősíteni. Amely oklevélnek a tartalma ilyen: Mi, Hédervári László, Isten és az apostoli szentszék kegyelméből az egri egyház püspöke, emlékezetül adjuk, jelen soraink tartalmánál fogva jelentve mindenkinek, akiket illet, hogy mi egyrészt így kívánván azt Eger városának régi és jóváhagyott jogszokása és törvénye, másrészt — amint illik — a megfelelő tisztelettel fogadván azokat a figyelmességeket, munkálatokat, gondokat és körültekintéseket, amelyeket külön dicsérettel keh kiemelni, amelyeket alkalmas és megfelelő időben a nevezett szabómesterek összessége, akik ezen Eger városunkban meg annak egész völgyében laknak, igyekeztek szüntelenül és megszakítás nélkül nekünk és udvarunknak nyújtani és igyekeznek jelenleg is, a bőség szarujából akarván azoknak bizonyos kiváltságos kegy gyanánt segítségére lenni, hogy annak az elnyerésével nagyobb tiszteletnek, haszonnak és kényelemnek örvendhessenek, és hogy az eddigi szabadságokat és kedvezményeket békésen élvezhessék, úgy határoztunk, intézkedtünk és rendelkeztünk, hogy ezek egy testvéri közösségbe tömörüljenek és a szabómestereknek ezen közössége válasszon évenként a saját kebeléből két dékánt, akiknek gondos felügyelete mellett lehessen azt a testvéri gyülekezetet a megfelelő módon irányítani, vezetni és kormányozni. Nem akarjuk azonban, hogy bármelyik idegen, falusi és ezen testvériségen kívül élő, akárhol és bármely helyen lakó szabó, a helyi és az országos vásárok idején sem, de még a káptalanbeli urak otthonában se merjenek posztót nyírni és ruhát varrni, a dékánok és bizonyos szabómesterek akarata ellenére. Ha azonban egyes urak külön szabókkal akarnak rendelkezni, az illető csak saját urainak és azok familiárisainak dolgozhat, idegen munkát nem vállalhat. Azonkívül, ha valaki a szabók vagy posztónyírók közül a mesterek közé akar jutni és alávetni magát ezen dékáni vezetőségnek, az illető adjon előbb udvarbíránknak az akkor folyó pénzből egy fertőt, továbbá magának a közösségnek az előkészületért két pint bort, egy csirkét, egy pecsenyét és végül ezen szövetség tekintélyének a növelésére két arany forintot, négy font viaszkot, a közösségnek egy villásreggelit és ajándékképpen a két dékánnak és a dékánok mindegyikének 1—1 keztyűt tartozik adni. Űrnapján, annak körmeneti szertartásain egyetemlegesen tartoznak részt venni. Szép egyenes 251