Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár 1894 és 1928 között

zetével, politikai magatartásával. A legtöbb bérlőnél kimutatható a rövid fel­lendülés, egy virágzó korszak, amit azután a hanyatlás követ — a művészi for­mák elszegényedése, a minőség romlása — és Hüttner József alapítótól kezdő­dően ez figyelemmel kísérhető. E helyen külön elemzést vagy ismertetést nem kíván, mert az egyes fejezetekben, amelyek nyomtatásban megjelentek, az ilyen kérdésekkel is részletesen foglalkoztunk. A hazai keménycserép művészet fejlődése és virágzása időszakában az apát­falvi gyár úgyszólván egyedül képvisel művészi szabadraj zú díszítményeivel sa­játos stílust, a többi akkor működő üzemek között. — A gyárak termékével rokonságot mutató apátfalvi edények színvilágukkal és kompozícióikkal szer­vesen illeszthetők a magyarországi kemény cserép művészetbe. A viszonylagos önállóságot és gyakori felfelé ívelő korszakait azzal is összefüggésbe hozhatjuk, hogy egy nagyon gazdag és sokrétű népművészeti tájegység középpontjában helyezkedik el és termékeivel elsősorban a környező vidéket (palócföld, matyó­föld) látta el edényekkel. A paraszti társadalmi igény — bár elmaradt gazda­sági területről lévén szó — mégis jelentős szerepet töltött be évtizedeken keresz­tül és alakítólag hatott a díszítményekre. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról a hatásról sem, amelyet az apátfalvi keménycserép edények gyakoroltak a gyöngyös—pásztói népi kerámiaművészet alakulására. — A hatás és kölcsön­hatás, a hagyományok alapvetően meghatározták az apátfalvi stílus fejlődését. A termékek döntő többsége mindvégig egy valóságos használati igény ki­elégítésére jött létre, még az esetben is, ha azokat dekoratív értékükből adó­dóan általánosan és széles körben használták a környezet díszítésére. Különb­séget teszünk azonban a hosszú idő alatt lényeges társadalmi változások idősza­kaira. A reformkorban a vidéki nemesség és a születő polgárság igényét elégí­tették ki a keménycserép edények, a porcelán akkor még drága és emiatt ne­hezen megszerezhető volt. A Bach-korszaktól kezdődően azonban már a falusi parasztság és kisvárosi lakosság szükségletét elégítette ki az osztályátrendező­dés és rétegeződés következtében. — A felsőbb földbirtokos és polgári családok a porcelán tárgyakat használták étkezéshez és a környezet díszítésénél más iparművészeti tárgyakat alkalmaztak. E két alapvető tendencia mellett nem je­lentős és csak a XX. századi esztendőkre tehető a városi polgár inkább a ro­mantika iránti nosztalgiájának igényét kielégítő, iparművészetinek minősített tárgyak szerepe az egészhez mérten. Végezetül, amikor összevetjük a XX. században is működő hazai kemény­cserép gyárakkal, illetve azok edényeivel és a képviselt művészeti irányzatok­kal az apátfalvi termékeket, akkor Hollóházával és Városlőddel szemben leg­erősebben kidomborodik annak népies művészeti irányzata. A fejlődésében, amit az igen gazdag emlékanyagon is lemérhetünk — vonhatunk meg egy maga­sabb szintet az apátfalvi edények számára. Szükséges itt megjegyezni, hogy a gyái tevékenysége, a társadalmi jelenségekre való éles reagálása, mint az első világháború eseményei, csak fokozzák és még karakterisztikusabbá teszik az értékeit, amelyekkel az apátfalvi keménycserép tárgyak hozzájárultak a hazai kerámiaművészet történetéhez. MOLNÁR LÁSZLÓ 236

Next

/
Thumbnails
Contents