Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár 1894 és 1928 között

koratív funkciók irányába mutató megjelenítése az adott műfajban a dekadenciát képviselik. Bizonyítéka ez annak is, hogy a társadalmi funkciójukat túlélő anyagok, tárgyak, díszítmények, technológiák miként válnak hanyatlóvá még a statikusnak tűnő társadalom viszonyai között is. A szecessziós növényi, virág, madár kompozíciókkal díszített dekoratív tálak nem voltak népszerűek a falusiak környezetében. Az iparművészet hatásának és törekvésének, de ugyanakkor a művészetpolitikai viszonyoknak is tükrözője az a pályázat, amelyet az Iparművészeti Társulat rendezett iparművészek részére a világháború második esztendejében. Elegendőnek tartjuk hivatkozni a Dankó Gdön által tervezett csészére, amelyen „Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar" és „1915" felirat volt olvasható.

41 Nem tudjuk, kerültek-e kivitelezésre ilyen edények vagy sem, de szorosan hozzátartozónak tekintjük ezt az adatot is. témánkhoz. Még jelentősebb az a pályázat, illetve annak eredménye, amely számtalan változatát hozta létre a különböző feliratos tárgyaknak, illetve hasonlóknak, mint amilyeneket Apátfalván is készítettek a háborús években.

42 Hogy ezekből hol és mennyit készítettek, ez ideig nem sikerült hitelt érdemlő adatokkal igazolni. Valószínűnek tartjuk, hogy egyszerűbb formában, enyhébb hangvételű szöveggel egész sorozatok más üzemekben is napvilágot láttak, mint a háború eszméjének sajátos propagálói. — Az apáttal vi gyár történetében jelentősebbnek tartjuk ez alkalommal azt a híradást, a részvénytársasági korszakból, amely „használati és iparművészeti cikkekről" emlékezik meg/

1

'

3 Ez az egyetlen adat is elegendőnek tekinthető az iparművészeti irányzat apátfalvi térhódításának bizonyítására a fentebb említett tárgyi emlékekkel együttesen. Az utolsó évtized, ami lényegében a háború befejezésétől a felszámolásig terjedt, nem jelentett újat a termelésben, az edények formájának és díszítésének fejlődésében. A gyártás ebben az időszakban is a korábbi gipszformák felhasználásával történt, a díszítés milyenségét pedig a társadalmi viszonyok, az érdeklődés és a festők felkészültsége határozta meg. Az edények anyaga egyre romlik, de hasonló képet mutatnak a díszítmények is. A gyengébb képzettségű festők elnagyolt, gyakran primitív ecsetkezelése szembetűnő. A kompozíciók és a színek alkalmazása kevésbé megfontolt. •—• A verseny érdekében egyre nagyobb mennyiségben készítik a részben vagy egészen sablonnal díszített edényeket

r amelyek mind alacsonyabb művészi színvonalat képviselnek a korábbi apátfalví edények gazdag és magas színvonalú értékeivel szemben. A MŰVÉSZETI JELENTŐSÉG Az apjátfalvi edénygyár nyolc évtizedes működése olyan időt ölel fel, amelyben számos változás jelzi a történelmi haladást. Szükségszerűen nem következik ebből az, hogy a gyár termékeinek formavilága, művészi színvonala egybeesik, vagy követi az egyes rövidebb, hosszabb társadalmi fellendülés korszakait. •— A gyár művészeti fejlődését csak sajátos történeti viszonyai között vizsgálhatjuk, ami összefüggött a mindenkori bérlővel és annak anyagi, társadalmi hely41. Magyar Iparművészet XVIII. évf. 1915. 209. 1. 42. U. O. XIX. évf. 1916. 35. 1. 43. Szmrecsányi M,: i. m. 63. 1. 235