Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár 1894 és 1928 között

előző időszakban készített, akkor tehetséges festők munkája nyomán, utóbb nagyrészt sablonált, mechanikai eljárással hozták létre a díszítményeket. — A szecesszió a kilencvenes évektől kezdődően nyomon kísérhető a hazai művészetben egészen az első világháborúig, s nem hagyta érintetlenül a keménycserép művészetet sem. Az iparművészek tervező tevékenysége eljut kisebb üzemekbe is, ahol a kompozíciókat másolják, vagy az ottani viszonyoknak megfelelően alakítják, egyszerűsítik. így volt ez Apátfalván is, ahol a magyaros motívumo'k elsősorban a pécsi Zsolnay gyár edényein alkalmazott díszítmények terjednek el szecessziós formában. Kiemelkedő darab ebből a korszakból az Egri Dobó István Vármúzeum gyűjteményében levő, nagyméretű, erősen profilált lábazattal megoldott virágtartó oszlop. Teljes felületét egy vertikális rendszerű és elrendezésű, „matyó" motívumokból komponált virágos ág díszíti. Az egyes motívumrészek valóban emlékeztetnek a matyó hímzésekre és azok textiliás anyagokon valóban anyagszerűek, nem így a mázas felületen, ahol a festőt kötötte az előre megtervezett motívum és nem alkalmazhatta az ecsetét, illetve a sajátos lendületes vonásokat, mint a nem tervezett, — hanem a történeti fejlődés eredményeként kialakult csokor vagy koszorú kompozícióknál. — A nagyméretű állvánnyal kapcsolatban figyelemre méltó megállapításokat olvashatunk, más tárgyakra vonatkozóan is a már több alkalommal idézett millenniumi tárlat összefolgalójában. ,,Igen szép használati ós főleg fényűzési cikkeket állított ki a Nagy Zsigmond és Ferenc által bérelt bélapátfalvi kőedénygyár. Máz alatt főleg természetes virágokat fest edényekre. A magyar síkdíszítmény elemeit kevésbé használja. Fali dísztálak és luxus cikkeken kívül asztal és mosdó készleteket is állított ki, melyeket hasonló genre-ben díszít. Kiállításának fénypontját képezte 2 db oszlop, virágvázákkal. A másfél méter magas oszlopok egy darabból készültek és hiba nélkül sikerültek, mely nem kis technikai nehézséggel járt. Látszik, hogy a nevezett gyárosok tudnak uralkodni az anyag fölött."

40 Utalás történt ez esetben azokra a tárgyakra is, amelyek porcelán festéssel ábrázolások szerepelnek, mint az apátfalvi románkori cisztercita templom, feszüa hagyományos népi igényt kielégítőkkel szemben, amelyekről az ismertetés csak említést tesz. Ugyanennek a stílusirányzatnak egyik változata az a pereckulacs, amelyet korábbi tanulmányunkban illusztrációként közöltünk. Azon az előzőhöz hasonlóan tervezett motívumokból alakították a díszítményt, amit aztán sablonnal festettek az edényre. A kompozíció rajza már a magyaros szecesszió irányába mutat fejlődést, harmonikusan követi a tárgy karakterét. A gyenge minőségű sablonálás következtében a durván kezelt ecset vonásai rontják az összhatást. A színék is mérsékeltebb tónusúok, mint a hagyományt őrző purpur, zöld, kék és lila változatai, amelyek igazodnak a tervező által használt lágyabb akvarell színekhez. Az utolsó virágzó korszakban részben a szecesszió hatására, részben technológiai fejlődós eredményeként, számos porcelánszerű festéssel és aranyoza ssal díszített nagyméretű tál, korsó és kulacs is készült. A századforduló egyre inkább eklektikussá váló művészeti tendenciái eljutottak a keménycserép készítményekhez és mint kísérletek vagy kiállítási tárgyak formájában őrizték meg azokat. Az ilyen edények bizonyítói egyrészt annak, hogy a művészeti áramlatok az egész társadalom minden művészi ágazatára és műfajára rányomják bélyegüket. Másrészt az ilyen tárgyak ritkább előfordulása, az egyre inkább de40. Papp J.: i. m. 19. 1. 234