Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár 1894 és 1928 között

csckor kompozíciókat ecsettel írták, az ajándékozásra, megemlékezésre, vagy helységre utaló szövegeket sablonnal készítették. A feliratok bizonyítják az ajándéktárgyak elterjedését, például: „Egri emlék", „Apátfalvi búcsú • rnlék", „Pa rádi emlék'', „Selmecbányái emlék", „Miskolci emlék'' stb. Nem kevésbé jellegzetesek az olyan feliratok, amelyek családi, vagy rokoni vantkozásúak: Légy boldog Béla", „Légy boldog Julcsa", szinte valamennyi akkor divatozó keresztnév előfordul a tényárokon. Kiemelkedő darabja ennek a korszaknak a „Pataki Mária Ujhuta I9üb" feliratú nagyobb méretű tál, amely a kompozíció megoldásában, a festés szépségében egyaránt maradandó értékű. — Természetesen nemcsak ilyen, minden különösebb ideológiai tartalom nélküli tányérok és feliratok készültek a Nagy Zsigmond és Ferenc bérlete ideién és még az utána következő háborút megelőző években. A falu elzártsága kedvező lehetőséget nyújtott a művészettel álcázott propaganda számára is, amelyhez nagyszerű eszköznek bizonyultak a különböző feliratos tányérok. A környezetben! hatásuk évtizedekig érzékelhető és lemérhető volt társadalompszichológiai tekintetben. A tematikus tányérok bonyolult esztétikai és ideológiai problémáival külön tanulmány keretében foglalkoztunk.

38 Ez alkalommal a legjellemzőbb politikai és vallásideológiai tartalmú tányérfeliratokból idézünk néhányat: „Éljen Kossuth", „Éljen a Haza", „Éljen a király",, „Isten áld meg a magyart", „Ki Istenben bízik nem csalatkozik", „Jöjjön el a te országod" stb. Nem kétséges, hogy az ilyen feliratos, gazdag koszorú elrendezésű, kézi festésű tányérok nagy hatással voltak az egyszerűbb falusi emberekre, aminek következtében kiemelt helyet foglaltak el azok környezetében, rendszerint a tisztaszoba falán. — Nem kevésbé jelentősek az olyan, a fenti tartalommal rokon tányérok sem, amelyeken szimbolikus jelek: kereszt, gyertyatartó, koronás címer, nemzeti zászló vagy képi ábrázolások szerpelnek, mint az apátfalvi románkori cisztercita templom, feszület alatt lövöldöző katonák, lovas huszár stb. Egy részük már az első világháborúval kapcsolatos ábrázolás, de tekintve a közös művészeti és ideológiai problémákat, együttesen említjük azokat. Míg az első csoportoknál kompozíciós meghatározó a rózsákból, mezei virágokból összeállított gazdag szabadkézzel festett díszítmény, amely művészi minőséget jelentett a felirat mellett, addig az utóbbiaknál egyre hátrább szorul a virágfestés, mert a képi ábrázolás igényli a tányér teljes középső részét és csak a szélrész marad a díszítésnek. Azonban a középrészt sablonnal készítik, mert úgy gyorsabb és biztonságosabb, a széldíszítmény így nem lehet hangsúlyos, és azt a képzőművészeti alkotásoknál használatos egyszerűbb vagy díszesebb ornamentális keretnek megfelelő, többnyire mechanikai eszközökkel készített záródísszel övezték, amely sajátosan, de mégis a „keret" szerepét töltötte be. Az ilyen kompozíciók művészeti értéke már más kategóriába tartozik, mint a korábbiak. Lényegesen jelentősebb azok „agitatív" értéke az ábrázolt témával vagy felirattal kapcsolatban.

59 A virágzó korszak után, Schöpflin Armandné és a Pruzsinszky család idején az újabb művészeti irányzatokból alig ismeretesek edények. Mindvégig az 38. Molnár L.: Tematikus ábrázolások kemérvyeserép tányérokon. Művészettörténeti Értesítő, 1968. XVII. évf. 3. sz. 39. A feliratos edények szép sorozata látható az egri Dobó István Vármúzeumban „A bélapátfalvi keménycserép kiállítás a gyár alapításának 125. évfordulója emlékére" с tárlaton (1967—1969), valamint a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményében. 233