Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár 1894 és 1928 között
a hazai keménycserép és közte elsősorban az apátfalvi gyár derekasan kivette részét. A széles körű propaganda nemcsak lehetővé tette, hanem igényelte is a legkülönfélébb olyan tárgyakat, amelyek látszólag teljesen függetlenül, de a valóságban teljes összhangban fejezték ki a monarchia eszméit. Nem tekinthetjük véletlennek az akkori fellendülést, hanem következményének és velejárójának a hazai keménycseréptermelés alakulásában. A gyártmányok jelentős részét képezték a díszesen festett leveses tányérok, amelyeket ismét teljesen kézi festéssel állítottak elő, egy rövid időre. A millenniumi idők kiemelkedő festője. Schilhabl Béla, aki egy ideig a gyár főfestője is, így részesült az Ezredéves Kiállítás bronz érmével való kitüntetésben, festészete, stílusa abban az időben érezhetően rányomta bélyegét az apátfalvi forma- és. színvilágára. A jellegzetes színek erőteljes eltolódást mutatnak a purpur — parasztrózsaszín — irányában, de ugyanakkor használják a korábbi zöld, kék, mangánviola ós sárga árnyalatait is. jelentősek a kompozíciók alakulásában végbement változások, amelyek elsősorban az elnyújtott levelek, gazdagabb szárrendszer, finomabb motiválás irányába mutatnak haladást. A kompozíciók gyakran olyan finomságot érnek el, hogy azokat a kézi festés legmagasabb szintjének tekinthetjük. Nem véletlen, hogy akkor nemzetközi tárlatokon is feltűnést keltenek az apátfalvi edények. Egy-egy ilyen elismerés feltárja a hazai viszonyokat az értékek megítélésévei kapcsolatban Szükséges ehhez idézni Papp János ide vonatkozó írásából: „A Nagy Zsigmond és Ferenc gyárosok által jelenleg bérelt apátfalvi gyár kiállítását a jury csak kiállítási éremmel tüntette ki például — míg ugyanezen cégnek hasonló árukból, ugyancsak 1896. évben Párizsban rendezett kiállítását a párizsi jury az első díjjal tüntette ki. Itthon a jury-szabályok értelmében másképpen nem lehetett eljárni, — míg Párizsban, ahol az edények sajátos jellegük és tulajdonságuk varázsával hatottak, a Grand Prix érmet szerezték meg kiállítójuknak." 33 Az elismerések a következő években tovább szaporodnak, az 1900-as tárlaton oklevelet szerez a gyár. Jelentős ez, mert ugyanitt Tóvárosi Fischer Emil és a Hollóház! Majolika és Kőedénygyár is ebben az elismerésben részesül. 3 '' A párizsi világkiállításon is elismerő oklevéllel jutalmazzák az apátfavi edényeket.''' Újabb sikerét jelenti a gyár készítményeinek a liegi nemzetközi tárlat ezüst érme, a keménycserép tárgyak nagyszerű festéséért, művészi minőségéért. 30 — A nemzetközi elismerések sorozatának utoisó állomása az 1904-ben rendezett Sant Lcuis-i kiállítás, ahol ismételten bronz éremmel tüntetik ki a művészi gyártmányokat. ! ' Ha e rövid évtized termékein végig tekintünk, első pillanatra a díszítés gazdagsága a szembetűnő és azután az edények sokfélesége. Az egyszerű konyhai használati edényektől kezdődően, a díszesebb étkészleteken keresztül az ajándéktárgyak számtalan változatát mutatják akkor az apáti'alvi készítmények. Az imakönyv alakú butélia, a perec és lapos kulacsok, kisebb korsók és kancsók, gyertyatartók, hordócskák, virágvázák, étkezési kávés, teás és feketés készletek, nagyméretű lapos dísztálak, csalikorsók díszítése kézi festéssel, gyakran arc nyozással történt., — A jellegzetes apátfalvi motívumokat, koszorú, füzér, vagy S3. Papp ,T.: i. m. 17. 1. £4. Magyar Iparművészet. III. évf. 1900. 357. 1. 35. U. o. VI. évf. 1903. 154. 1. 30. U. o. VIII. évf. 1905. 282—283. 1. 37. U. o. IX. évf. 1906. 320. 1. 232
