Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Sugár István: Eger városfalainak és kapuinak története

rancsnok hasztalan sürgette a városnál és a püspöknél a munkák megindítását. Kapóra jött azonban számára, hogy két sáncmunkára Egerbe vezényelt magyar katcna megszökött a várból. Azt jelentette feletteseinek, s azok az Udvari Haditanácsnak, hogy a szökést a hiányos városfalak tették lehetővé. (?) Most már a Királyi Helytartótanács kért véleményes jelentést Heves vármegye hatóságától. Eszterházy Károly püspök-földesúr így foglalt állást az ügyben : „A várparancsnoknak nincs és nem is lehet illetékessége a városban és nem avatkozhat be a városfalak javításának ügyébe. Ö a vár parancsnoka és nem a városé, a földesúri jogok pedig a püspöké és a káptalané. A vár a várostól fallal és árokkal el van választva, következőleg tehát a városfalakra szükség sincs. A hóstyabeliek vagy a szőlőbe és az erdőre járók ellen kívánja a parancsnok a várost bekeríteni. Vajjen a többi helységben, pl. Gyöngyösön, vagy Túron (Mezőtúron), ahol katonaság állomásozik és nincsen a helységnek fala, ott is olyant kívánnak majd létesíteni? ... Ha ui. a falak javítása szükséges lenne, úgy azt minden törvényes intézkedés és katonai beavatkozás nélkül is elvégeznék a földesurak." A vármegye pedig még azzal toldotta meg, hogy a falak oly mértékben vannak már leromclva, hogy „új falakat kellene már építeni" helyettük, viszont a „Város lakosai nem képesek az építési költségeket elviselni, . . . úgy azt a katonai hatóságok megtehetik, ha akarják, de csakis a saját költségükön." Mindennek ellenére valamennyi katonai szerv továbbra is csökönyösen ragaszkodott a város falainak reparációjához. 1768-ban azonban a bécsi katonai hatóságok kiderítették, hogy ,,az uralkodó az omladozó városfalak lerontását még az előző püspöknek (Barkóczy Ferencnek) megengedte".

131 A FALAK RENDSZERES LEBONTÁSÁNAK KEZDETE A történtek után Eszterházy püspök haladéktalanul elrendelte a várost övező falnak a Hatvani kaputól a szeminárium kertjéig való lebontását és a kitermelt kőnek a Líceum építésénél való felhasználását. A_lebontott fal melletti nagy téren ,.az fehér barátok pástyán, az Károly Varasban"

132 (ma : Szabadság, illetve Felszabadulás tér) pedig rendeletileg vásárteret alakíttatott ki. Ugyanekkor a város keleti oldalán, a káptalani részen is megkezdték a falak bontását.

133 Egy 1768 novemberében készült bécsi katonai térképről tudjuk, hogy elrendelte a földesúr a Királyszékén húzódó s még fennálló külső városfalak letörését is.

134 A várparancsnok haladéktalanul jelentette az Udvari Haditanácsnak „a város falainak megkezdett lerombolását", mely végül is beleunt az évtizedek óta folyt eredménytelen vitába, s 1768-ban kibocsátott rendelete szerint „a legmagasabb vélemény az, hogy az egri püspököt a várost övező falak ledöntésében ne* akadályozzák meg... a tulajdonképpeni vár lerombolása azonban nem engedrhető meg." A püspököt személyesen is megnyugtatták, hogy „legyen biztos afelől, hogy az olyas faldöntögetéseknek a vár sarkáig semmi akadálya nem merül iel."

m 131. HL. EÉGL. Liber nr. 15. 145, 147—150, 152—168. 186—188 1. — HL. Heves vármegye közigaz gatási iratai. 1765. Nr. 141., 215. — HL. EÉGL. 319. rsz. Nr. 192. b. és 194. a. 132. Breznay Imre: Eger a XVIII. században. I. köt. Eger I'm. 243. 1. 133. 1. HL. EKML. Num. 3. Div. 1. Fasc. 3. Nr. 42. 2. HL. Hist. dorn. Francise. 17. 134. KA. К. — I. С. V. 1—2—178. (1768.) (Mikrofilm a szerző birtokában.) 135. HL. EÉGL. 319. rsz. Nr. 192. és 192. a. 13 Az Egri Múzeum Évkönyve 193