Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Sugár István: Eger városfalainak és kapuinak története

Tgen figyelemre méltó, hogy amikor végre a püspök-földesúr elszántan szembeszegülve a legfőbb katonai hatóságoknak is, sikert ért el és megkezdte az elavult városfalak rendszeres bontását, éppen a városi magisztrátus tiltakozott ellene, veszélyeztetve látva erkölcsi és anyagi érdekeit. „Eger Várása belső, külső tanácsa és kössége" beadvánnyal fordult Eszterházyhoz, hogy „legalább már tsak a belső kő falát a Varasnak fent tartani méltóztasson, máskülönben Privilégiumunk és Transactiónknak üdővel és végső romlástól bizonyosan tarthatunk. . ., még most kerítés között vagyon az Váras, mégis az Rátz Nátió instantiájokban OPPIDUM a neve (megjegyzés: civitas helyett!), — mi lészen tehát akkor belőle, ha a kő falaiktul megfosztatik?... Szép Piartzi jövedelmeitül

136 megfosztatik, mert ha mindenütt kapu lesz, lehetetlenség lészen bé szedni. Hát ha pestis férkezne a Várasba, mi lenne Salvatélánk?... Ez előtt való üdőkben Kő falaink is voltak, mégis ollyan veszedelmekben külső Sántzokkal is tetemes költségekkel keríttetni kényszeríttettünk." A püspök erre a várostól „projectomot" kért, hogy „miképpen akarja az belső falakat rendbe szedni, hol akar és szükségesnek látja, hogy kapuk legyenek, hol nem? És miképpen akarja conserválni?" így azután a tanács és a lakosság gyűlése tudomásul vette ,,egy szívvel-lélekkel", hogy a püspök-földesúr „a kerítésit a Varasnak in antiquo statu meghagyni nem kívánnya", mivel „a Szegény Váras tehetetlen lévén, torkig az adósságban, új Kő faiakat nem tsináltathat."

13

' A város ezt a „sérelmét" még földesurai alól való felszabadulási pere kapcsán 1786-ban II. József elé is terjesztette: „Voltak ezen Varasnak Kő Kapui, és Köbül való kettős kerítési, mellyeket az Váras régenten a, maga kölcségin meg újjított, mindazonáltal mostani méltóságos Gróf Püspök Eő Excellentiája elrontatván, annak köveit kit maga szükségire el hordatott, kit pedig az falakbul pénzért másoknak eladott, és így kintelenítetett az Váras ismét újabb kapukat és Bakteroknek lakására való házakat, melyek is több, mint 2000 forintyába kerültek építeni."

138 Ahol a püspök a városfalak eltüntetésével veszélyeztetve látta ingatlanai biztonságát, ott kőkerítéseket létesített. így 1769-ben kőfallal záratta el a Püspökkertnek (ma: Népkert) északi oldalát, 1770-ben pedig a déli határán (ma: Barkóczy utca északi vonala) építtette meg a kőfalat. 1769 őszén még a püspöki palota mögötti magánkert fakerítését is kőfallal cseréltette fel.

130 1769 legelején arról értesülünk, hogy — talán már 1768-ban — „letörette a falakat az Vár felé" a Makiári kaputól kiindulóan. Itt „az két fal közötti darabokat" Eszterházy a városnak engedte át. Sőt, az oly sok vitára okot adó cincturális területek problémája is megoldódott a falak elrendelt rombolásával. A püspök u. a feni eset kapcsán úgy intézkedett, „hogy a jövőben új kérdések ne támadgyanak", hogy földesúri és városi kiküldöttek közösen vizsgálják meg a cincturális területtel kapcsolatban felmerült vitás eseteket, s tegyenek javaslatot; „miképpen gondolnák, hogy lehet kár, galiba és kérdés nélkül rendelkezni."

1/|0 A XVIII. sz. utolján már olyan mértékű a falak lebontása, hogy gyakorta •—• 336. A vásárbevételek egyharmada a városi, kétharmada pedig a püspökföldesurat illette meg Pl. az 1770. évi Sz. Mihály napi vásárból 62 rénes forint bevétele volt a városnak. HL. EVL. 1770. évi protocollf.m. 132. 1. 137. HL. EVL. Elibertatiós per iratai. II. fasc. (1767. máj. 30—jún. 1.) 138. HL. EKML. Div. A. Fasc. 2. Nr. 37. 139. 1. HL. Hist. dorn. Francise. 1967. 2. HL. EÉGL. 1940. rsz. 140. HL. EVL. 1769. évi protocoilum. 29. 1. 194