Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Fehérvári Géza: Az „Egri Fetihnáme” az isztanbuli Topkapi Szeráj Múzeumban

kisebb, mint Galata városrész Konstantinápolyban. Megemlíti a szökött angol trombitás esetét és hasonlóképpen árulásnak tulajdonítja a vár feladását, amelynek dátumát ugyancsak október 2-ában adja meg.

16 A levél is említést tesz a védők lemészárlásáról, de azt azzal indokolja, hogy amikor a magyar és a német sereg szeptember 3-ikán visszafoglalta Hatvant, ott az egész helyőrséget, a nőket és gyerekeket sem kímélve, lemészárolták. Ezzel magyarázza a hatvani szpáhik és janicsárok bosszúállását. Itt még az is megemlíthető, hogy Nyári Pált és a többi Egernél ejtett foglyot a mezőkeresztesi csata során kiszabadították. A második dupla oldalas miniatúra az 51. és 52. oldalon van, s egy csatajelenetet ábrázol. (8. kép.) A szövegben nincs utalás erre az illusztrációra, s a képen sincs semmi felirat. E tanulmány szerzői először helytelenül Eger ostromát vélték felfedezni ezen az illusztráción. A kép elhelyezése, lévén második a sorrendben, követi a város feladását ábrázoló miniatúrát, ám a megelőző lapok szövege inkább a mezőkeresztesi csatára utal. Hiányzik a képről a vár ábrázolása is, amelyet ha ostromról lett volna szó, a festő feltétlenül megrajzolt volna. Számos, a mezőkeresztesi csatával kapcsolatos történelmi feljegyzés is erre utal. A kézirat szövege, miután a vár feladását tárgyalta, közli, hogy a szultán végigtekintette a várat és parancsot adott a falak kijavítására. Ezt követően arról értesülünk, hogy a török hadsereg hazafelé térőben súlyos harcba keveredett, amelynek során közel 200 000 magyart és németet öltek meg. Említést tesz arról is, hogy a csata folyamán egyszer a szultán személye is veszélyben forgott. Ahhoz, hogy a második illusztrációt, s annak részleteit megértsük, rá kell mutatnunk a mezőkeresztesi csatát megelőző eseményekre, s magának a csatának a mozzanataira is. Az események részletes taglalását a Hadtörténeti Közlemények 1892. évi V. kötetében találjuk.

17 Itt az, eseményeket csak röviden foglaljuk össze, amennyi a kép megértéséhez és tanulmányozásához szükséges. Az ún. „Tizenötéves" háborúban, amely 1593-ban kezdődött, 1596 fontos fordulópontot jelentett. A szultán személyesen kívánt hadjáratot vezetni Magyarországra, s célul egy fontos fekvésű magyar vár elfoglalását tűzte ki. Erre a célra Eger látszott a legmegfelelőbbnek. Fekvése egyrészt biztosította az öszszeköttetést a királyi Magyarország és Erdély között, másrészt pedig birtoklása eldöntötte az északi bányavárosok hovatartozását is. Az év elején összegyűlt pozsonyi országgyűlés minden jobbágy porta után 18 forint adó behajtását tűzte ki, s a német rendek is nagyarányú haderő felállítását szavazták meg. A magyar jobbágyság azonban katasztrofális helyzetben volt. A rájuk kirótt súlyos hadi terhek, de főleg az idegien hadak garázdálkodásai kétségbeejtő helyzetbe sodorták. Ennek következtében sem a pénz, sem a haderő nem gyülekezett abban az ütemben, ahogy azt tervezték. Az új főparancsnok, Miksa főherceg, akit Rudolf császár az előző évben elhunyt, jó képességű Mannsfeld Károly helyébe nevezett ki, lassú és tehetetlen vezetőnek bizonyult. A magyar és német haderő július folyamán Magyaróvárnál gyülekezett. 16. id. mű 313—314. 1. 17. Dr. Komáromy András „A mezőkeresztesi csata 1596-ban", 28—67, 157—180 és 270—298. 1., továbbá „Egy szemtanú tudósítása az 1596-i mezőkeresztesi csatáról", 256—268 és „További adatok a mezőkeresztesi csata történetéhez". 547—552. Valamint Gömöry Gusztáv „Miksa íőherceg jelentése Rudolf császárhoz a mezekeresztesi csatáról", 394—399. .,A mezőkeresztesi csata színhelye", 404—405, és „Egykorú német tudósítás a mezőkeresztesi csatáról", 552—558. 159