Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Fehérvári Géza: Az „Egri Fetihnáme” az isztanbuli Topkapi Szeráj Múzeumban

nelmi hátterének taglalására eddig azonban még nem került sor. Ez a tanulmányunk nem csupán az illusztrációk és a szöveg értékelésével foglalkozik, hanem ismerteti a kézirat szerzőjére és illusztrátorára vonatkozó életrajzi kutatások eredményeit is. Egyúttal kitérünk Eger 1596-iki elfoglalásával kapcsolatos néhány eddig ismeretlen adatra, valamint a mezőkeresztesi csata fontosságára.

8 A kézirat 44x28 cm nagyságú, 74 lapból áll, s három dupla oldalas és egy kisebb miniaturát tartalmaz. A készítés ideje nincs megadva, de a szerző a szövegben említést tesz arról, hogy egy évig dolgozott a kéziraton. A kéziratot ma is az eredeti finomművű vöröses-barna bőrkötésben találjuk, amelynek kis hajtókája van. A kötés elől és hátul, valamint a hajtókán aranyozott virágdíszekki (1. kép). Az első két oldal gazdagon díszített. Mindkét oldal egy-egy aranykereten belül két vízszintes vonallal, három egyenlőtlen részre van felosztva. A középső széles mezőben arany medaillonban elhelyezett naski stílusban fehér felirat van, amely a szultán címeit sorolja fel. A lap további részét virágdíszek töltik ki. {2. kép) A harmadik oldal a kézirat címét tartalmazza, s az Iszlám kalligráfia hagyományaihoz híven igen gazdagon díszített. (3. kép) Az arabeszkes fejdísz kék, vörös, fehér és arany színezésű. Ennek közepén arany alapon fehér betűkkel a kézirat címe olvasható: Sahnáme-i szultán szalatin dzsihán, azaz: „A világ szultánok szultánjának* eposza." Az arabeszkes fejdísz, s az alatta levő szöveg arany kerettel van körülvéve. À kereten kívül a lapot három oldalon arany virágfűzér övezi. E virágfűzér még a következő, vagyis a negyedik oldalon is folytatódik (4. kép), de a többi oldalról már hiányzik. A szöveg, mely a laphoz hasonlóan gondos és elegáns naski kézírással készült, oldalanként 17 sorban, illetve két oszlopban van elhelyezve. A szöveg versben van. A prózai betétek, amelyek a szövegben több helyen előfordulnak, tulajdonképpen alcímek. Néhány helyen ezek egész hosszúak és a hadjáratra vonatkozóan érdekes ismertetéseket tartalmaznak. Az első tizenkét oldalon a kézirat szerzője, Tálikizáde •— akinek személyére a későbbiekben még visszatérünk — sajátmagáról és érdemeiről ír. A vár ostromának leírása a 23. lapon kezdődik. Magyar történeti és várostörténeti szempontból ez lenne a kézirat legértékesebb része. A szerző azonban, a kor szokásaihoz híven, elsősorban a szultán és különféle vezérek hősiességével foglalkozik. Sok esetben olyan személyeket is említ, akik a hadjáratban talán részt sem vettek. Arra, hogy a szöveg mennyire nem történeti igazságnak megfelelően számol be az eseményeikről, talán a legjobb példa az a hely, a 44. oldalon, ahol a védőknek adott szabad elvonulásról van szó. Történelmi tény, hogy a szultán szabad elvonulást ajánlott fel a vár védőinek. ígérete ellenére azonban, az egész védősereget felkoncolták. Itt érdekes megemlíteni, hogy G. L. Lewis történész 8. E tanulmányt változtatott formában a Cambridgeben, 1967. július 24 és 29 között megtartott III. Nemzetközi Török Művészei Kongresszuson Fehérvári Géza olvasta fel, s itt fejezi ki köszönetét Schábert Gábornak az oszmán török szöveg olvasásában nyújtott közreműködéséén:. 156