Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Radocsay Dénes: Az ismeretlen német táblaképről

aranyfelület látható, utalva arra, hogy e Jézus születése jelenet az oltárszárny belső oldalát díszíti. A tábla külső mezőjét egy vízszintesen festett sáv két térre osztja, a felsőben a bal oldalon ismét Mária jelenik meg, karján gyermekével, mellette Szent Katalin a karddal és kerékkel, a jobb oldalon pedig Szent Margit pórázon tartva sárkány-figuráját. Az alsó képtér bal oldalán Nagy Szent Gertrud (?) áll

4 baljában csuklyás könyvvel s feje fölött koronát tartó lebegő angyalpárral, mellette középen Apollónia a fogóval és foggal s a jobb oldalon Orsolya ryilvesszőivel. A tábla kerete elveszett, így ma már biztosan nem állapítható meg, hogy festményünk, egy hajdani szárnyasoltár fontos alkotóelemeként, miként illeszkedett szekrényéhez. Csupán a kompozíciók, az ikonográfiái hangsúlyok, s hasonló más oltárok igazíthatnak útba az egykori retabulum szerkezetének, egé^szének rekonstruálása terén. A tábla külső felületét vízszintesen osztó festett sáv teszi bizonyossá, hogy képünk egy kis méretű triptichon egyik szárnya volt (a kisebb szárnyasoltároknál szokásos, ha szükséges, a képmezőket festett sávokkal választani el egymástól, míg a nagyobbaknál az egyes ábrázolások tereit mindig önálló táblák alkotják, s ezeket a velük egybeépített keretek fogják össze két vagy több mezős szárnyakká). Majd a külső és belső oldal kompozíciójával valószínűsíthető az is, hogy táblánk a hajdani oltár jobb szárnya lehetett; erre utclnak a két külső mező szentjei, akik mind balra, a szárny bezárásakor a közép felé tekintenek, erre utal a felső sorban a Madonna is, aki az ugyancsak zárt szárnypáron az ikonográfiailag fontosabb középső helyre jut. Könnyebb az egri kép hajdani rendeltetését, az egykori oltárkompozícióban be töltött helyét meghatározni, s nehezebb az elveszett bal szárny és középső tábla (vagy domborműves, esetleg szobrokkal díszített szekrény) ábrázolásaira következtetni. Talán Memling két oltára alkalmas arra, hogy a tematikai kompozíció rekonstruálásához — a lehetséges ikonográfiái változatok tág körén belül — valamifajta útbaigazítást adjon. A kisebbik, a Brügge-i János kórház triptichonja (egy-egy szárnyának mérete 46x25 cm) 1479-ben készült s középső tábláján a Királyok imádását, bal szárnyának belső mezőjén a Jézus születését, jobb szárnyának belső mezőjén pedig Jézus bemutatását a templomban ábrázolja. Majd ugyanezek a jelenetek, ugyanilyen elrendezésben ékesítik a nagyobbik, a madridi Pradoban őrzött s szintén a hetvenes évek során készült másik oltárt is, amelynek szárnyméretei (95x63 cm) az egri tábláét megközelítik.

5 Természetesen eleve problematikus lenne minden következtetés, amely az egri szárny alapján egy a Memling két retabulumáéval azonos tematikájú triptichont igyekeznék rekonstruálni. Pontos tematikai azonosság nem tételezhető fel közöttük, azért sem, mert Memling két oltárán a Nativitás a bal szárnyat ékesíti, míg egri táblánk feltehetően jobb szárnya volt a hajdani retaibulumnak. Pontos kom_ .pozíciós megegyezésük nehezen hihető ugyan, de igen valószínű, hogy az egri táblával képviselt hajdani oltár fő mondanivalója ugyanabban a gondolatkörben mozgott, mint Memling két retabulumáé, s hogy e csonkán fennmaradt emlék fő témája is Jézus gyermekkorának története volt. Hihetően ugyancsak erre a téma4. E ritkán ábrázolt női szent ikonográfiái meghatározását — utalva egyben az azonosítás nehézségeire — Végh Jánosnak köszönöm. Nagy Szent Gertrudot 1677-ben kanonizálták. Attribútuma: szív és a feje fölött lebegő, koronát tartó angyal-pár. Reau, L., Iconographie de l'art chrétien III. Paris 1958, 587—588. 5. Baldass, L., Hans Memling. Wien 1942. 39—40, 43. old., 28—30. 65—67. kép. 101