Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)
Németh Péter: Adatok a felsőtárkányi kartauzi kolostor építéstörténetéhez
di kolostorban fejezte be életét 1475-ben 72 . 1466-ból Rupp J. Barnabás nevű perjelt említ 73 , aki a Káptalani Jegyzőkönyvek szerint 1478-ban hunyt el 74 . Őt követte Fábián perjel, seitzi fogadalmas, aki halála napjára (1484 dec. 10) szüleivel együtt az egész rendben örökös évfordulót nyert 75 . Ezek mellett említi Kandra az 1486 körül működő János perjelt a Szomolyai birtokper kapcsán, ugyanakkor a kolostor sáfárja Gregorius procurator 76 . 1505-ben Imre perjel és Jakab szerzetes, 1516-ban István perjel és Miklós szerzetes a konvent megbízottjai bizonyos birtokügyekben 77 . Valószínű, hogy a konvent utolsó perjelét tisztelhetjük az 1548ban említett János személyében 78 . Mindezek az adatok egyrészt a konvent kapcsolataira utalnak, másrészt egy újabb régészeti feltárás eredményeinek értékelésénél jöhetnek számításba 79 . E helyen a felsőtárkányi kartauzi kolostor építéstörténetét kívántuk a rendelkezésre álló kőfaragványok és a Rend levéltáraiban rejtőző feljegyzések alapján közre adni. A kartauzi rend magyarországi emlékeinek a középkori magyar politikai és egyháztörténet összefüggéseiben való feldolgozása soron következő feladatunk. Ezt a munkát a hazánkkal szomszédos országok hasonló igényű törekvései is sürgetik 80 . Németh Péter 72 „1475. Ob. D. Thomas, senior Monach, d . Valus S. Michaelis in Leweid, qui fuit аГ Prior ds. Vallis auxilii super Tarkan." Propagao Sac. Ord. Cartus. .. 120. 73 Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története. II. Pest, 1872. 28. 74 „1478. Ob. D. Barnabas, Prior ds. Valus auxilii in Tarkan. Propagao Sac. Ord. Cartus. .. 120. 75 „1484. Ob. D. Fabian, quondt Prior ds. Valus auxilii, prof, in Seytz, hns. anniv. perpet. cum Parentib, suis per tot Ord. quor' obit, dies scribatr in Kal. Conventualib, domor' Ord. sub 10 Dec. 1484." Propagao Sac. Ord. Cartus. ... 120. 76 76 EÁL. N. 17. D. 3.f. l.n. 5.; Kandra K., A segedelemvölgyi.. . 18. 77 Kandra K, A segedelemvölgyi... 23. Kovács В., i. m. ... 78 Kovács В., i. m. ... 81 79 A kolostor perjelei: Márton (Martinus) 1424-1430 Kristóf (Christophorus) 1430-1436 ( + 1451) Mihály (Michael) 1444 Tamás (Thomas) 1456-1457 ( + 1475) Barnabás 1466-1478, ( + 1478) Fábián (Fabianus) 1478-1484 ( + 1484) János (Johannes) 1485 — 1486 Imre (Emericus) 1505 — 1507 István (Stephanus) 1516 János (Johannes) 1546 80 A hollandiai Delftben 1959-ben tárták fel az 1470 — 1572 között fennállott kartauzi kolostor maradványait (De Delftse gravingen. О Bonitas! No. 24. 3 — 5.). 1960-ban a Würzburg melletti Tückelhausen (1351 — 1803) alapfalai kerültek elő útépítéskor (W. Wiesener: Tueglenhusen — Tückelhausen 1075 Jahre. Würzburg, 1963. 1—56.). A kartauzi építészet elméleti kérdéseivel F. Mühlberg foglalkozott (Zur Kenntnis der Mittelalterlichen Klosteranlage der Kartausenordens in Deutschland. Bulletin des relations artistiques FranceAllemagne, 1951 mai), viszont éppen a régészet és az építészettörténet eredményeit használta fel a XI—XII. századi nyugati remeteség problémáját tárgyaló konferencia több előadása is (B. Bligny: L'érémitisme et les Chartreux. ; J. Hubert : L'érémitisme et l'archéologie. Miscellanae del centro di studi Medioevali, IV. Milano, 1965. 248-263., ill. 462-484.). Szomszédaink közül Jugoszláviában M. Zadnikar (Ljubljana) dolgozza fel a szlovéniai kartauzi kolostorok (Seitz=Zice, Geirach, Freudental, Pletriach = Pleterje) középkori építőművészetét, míg a fennálló cseh-morva kolostorok emlékanyagának értékelését — ha csak kis részben is — D. Mencl-nek köszönhetjük (Ceská architektúra dogy Lucemburské. Praha, 1948. 102.) A szlovákiai, valamint az ausztriai, lengyelországi kolostorok gazdagon képviselt feldolgozásairól több oldalas bibiliográfiát állíthatunk össze. 85
