Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)
Gedai István. A fedémesi bécsi dénárlelet
Koch a salzburgi pfennigekkel foglalkozó tanulmányában 8 a Höfken 21-et (Koch No. 18.) salzburgi veretnek határozta meg és IV. Konrád (1291 — 1312) pénzének mondja. Valószínűleg Koch kutatásainak eredményeit tette magáévá Metcalf 9 is, az előzőekkel azonosnak határozva meg a két éremtípust. (Metcalf No. 700. és 711.) Beierlein 63.-ként meghatározott érmünket I. Rudolf (1294 — 1317) verette. Pontosan illeszkedik abba az időszakba, amelyre a többi pénz is utal. Minden ingatagságot, bizonytalanságot figyelembevéve leletünk elrejtésének korát a XIV. század 30-as éveinek legelejére gondoljuk. Pénzforgalom szempontjából a fedémesi lelet nem mond újat, az eddigi megállapításokat erősíti meg. A XIII. század végén tűntek fel a bécsi dénárok a Kárpátmedencében és igen gyorsan tért hódítottak, de az országnak csupán nyugati felén. Dunántúlon a Balaton északkelet-délnyugat meghosszabbított iránya két részre osztja a területet s ettől a képzeletbeli vonaltól északnyugatra eső országrész a bécsi dénárok forgalmi területe, valamint a Kárpátmedence felvidékének nyugati része, amely az előbbihez szervesen csatlakozik. Ez tehát pénzforgalom szempontjából — ezen keresztül gazdaságilag is — egy egységes terület, amelynek mintegy középtengelye a Duna, helyesebben a bécsi medencét — és verdéit — a Kárpátmedencével összekötő természetes víziút kétoldali hatósugara Wien, Wiener-Neustadt, Enns verdék termékei számára. Természetesen ezen az úton eljuthatott — és el is jutott — hozzánk a passaui, salzburgi és bajor dénár is. Ennek az említett forgalmi területnek a keleti szögletén helyezkedik el Fedémes, hozzá legközelebb eső leleteket — Szurdokpüspöki 10 és Balassagyarmat 11 — tőle nyugatra találjuk s jelenleg ezt a hármat számíthatjuk a Kárpátmedencében előkerült bécsi dénárok legészakkeletibb előfordulásának. Leletünk tehát lényegesen nem módosította a bécsi dénárok eddig ismert korrendjét; egyes veretei között nem fordul elő új típus, vagy változat; előkerülésének helye nem változtatta meg a bécsi dénárok forgalmi területeként elfogadott elképzelést, de a bécsi dénárok korrendjének kutatásában a lelet összetétele felhasználható ; egyedei a verdék jó termékeit bizonyítják; lelőhelye pedig megerősíti, s kissé ki is tágítja az eddigi megállapításokat. Gedai István 8 B. Koch: Der Salzburger Pfennig. Numismatische Zeitschrfit 75., 1953. 36 — 73. 9 D. M. Metcalf: The coinage of South Germany in the Thirteenth Century. London, 1961. 10 Numismatische Zeitung IV. 1837. 11. 11 Numizmatikai Közlöny V. 1906. 16., XXV. 1926. 180. 70