Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)
Gedai István. A fedémesi bécsi dénárlelet
hogy — ha fenntartással is, de elfogadjuk az átvett meghatározásokat — azt a XIV. század 30-as éveinek első felében rejthették el, mivel erre az időszakra meghatározott érmek száma igen kevés. Más kérdés I. Albert és 111. Frigyes érmeinek viszonya. Feltételezhető, hogy a ma I. Albert pénzeinek tekintett éremtípusok egy részét a későbbi kutatás III. Frigyes vereteihcz fogja sorolni. A wienerneustadti verde ugyanazokat a jelenségeket mutatja. Ha a leletet a XIV. század 30-as éveiben rejtették el, akkor III. Frigyestől várnánk a több veretet. Jelenlegi meghatározás szerint viszont a leletben I. Alberttől két típusban 67 db van, míg III. Frigyestől csak 19. Végezetül az cnnsi verdét vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy itt még fokozottabban áll az érthetetlen — és valószínűtlennek tűnő — arány. 1. Alberttől három típusban 146 dénár van, míg III. Frigyestől csupán 4. Úgy érezzük, hogy ezeket az ellentéteket a jövő kutatás meg fogja oldani; igen valószínű olymódon, hogy más uralkodó vereteként kell majd kezelni néhány típust. Vizsgálatainkból két fajt mellőztünk eddig, a L. 108-t és 121-t. Mindkettőből egy-egy példány fordult elő leletünkben. Az említett tanulmányokban nem találunk utalást rájuk, mert az ott említett leletekben nem fordultak elő. Pontos meghatározásukhoz kevés támpontunk van. Magyarországon az első balatonfüredi leletben fordult elő, ám e lelet vizsgálata ilyen szempontból kissé kétes értékű, mert az 1883-ban előkerült lelet eléggé szétszóródott. A múzeumba került és irdodalomban közzétett leírások 5 alapján hét rész állapítható meg. A nagyfokú szétszóródás miatt kérdéses, hogy mennyire kezelhetjük a leletegyüttest hitelesnek. Eléggé sok magyar és szlavón érem fordul elő benne, s ezek a XIII. század második feléből származnak, IV. Béla, V. István, IV. László és III. András denárai. Ezek a veretek meglehetősen határozottan kelteznék a leletet, de a leírásban szerepel egy Zsigmond és egy Mária érem is. Ha ezek valóban a lelethez tartoznak, akkor az elrejtési időt a XIV. század végére kell tennünk, s az egész balatonfüredi lelet a fedémesi lelet L. 108. és 121. kormeghatározása szempontjából használhatatlan. Ha azonban a Zsigmond és Mária érmet később hozzákeveredettnek tekintjük, — ami igen valószínű — akkor az ott előforduló L. 108. és 121. sem lehet későbbi a XIV. század legelejénél, vagyis I. Albert vereté, amelynek Luschin is meghatározta. Ugyancsak előfordul L. 108. és 121. a zalavári leletben. 0 Ám ennek a leletnek az elrejtési idejét sem tehetjük korábbra, mint a XIV. század közepe, így a mi szempontunkból ezt a leletet is figyelmen kívül kell hagynunk. A két éremtípusra tehát nem mondhatunk mást, mint hogy időben is csatlakozik a többihez, a lelet időmeghatározását nem befolyásolhatja. A lelet kormeghatározása szempontjából röviden foglalkozni kell még a két passaui típussal és a bajor pénzzel. Höfken 1899-es megállapításai ugyancsak módosultak; B. Koch határozta meg újra és foglalta össze e véreteket. 7 A leletünkben szereplő Höfken 15-tel nem foglalkozik itt, mert az nem passaui éremnek bizonyult, a Höfken 21-et pedig „ewiger pfennig"-nek nevezi (Koch No. 28.), mert azt Otto von Lonstorftól (1254-1265) Leonhard von Laymingig (1423 — 1451) verték. Ebbe a tág időközbe természetesen kényelmesen elfér leletünk időmeghatározása, éppen ezért ebből a szempontból nem jöhet számításba. B. 5 Magyar Nemzeti Múzeum Irattár 139/1883., 187/1883., 321/1883., Éremtár Lelt. N. 48/1883., 69/1883., 94/1884., 58/1892., Archeológiai Értesítő V. 1885. 109., 125-128., VI. 1886. 420., Monatsblatt des Numismatischen Gesellschaft in Wien, II. 1892. 172 — 173. Huszár L.: Éremlelőhelyek Veszprém megye területén. Veszprémmegyei Múzeumok Közleményei I. 1963. 153. 6 Gedai L: A zalavári bécsi denárlelet. A Göcseji Múzeum Jebileumi emlékkönyve. Zalaegerszeg, _ 1960. 151-158. 7 B. Koch: Der Passauer Pfennig. Numismatische Zeitschrift 76., 1955. 37 — 60. 69
