Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)
Kovács Béla: Románkori templomok feltárása Heves megyében
A kérdést legalaposabban Kozák Károly vizsgálta, aki tanulmányaiban arra a megállapításra jutott, hogy az ilyen alaprajzú templomok nagyobb arányú elterjedése hazánkban a XIII. század második felére tehető. A ciszterci rendnek a Szent Benedek féle regulát mindenben betartó, szigorúan egyszerű szelleme a rend templomainak alaprajzi elrendezésében Európaszerte megmutatkozott. A latin kereszt alaprajzú, egyenes szentélyekkel záródó templomok formai megoldását a bencések és a premontreiek is átvették és közvetítették vonzási körükben. Pannonhalma és Tihany templomai is ennek a puritánabb, egyszerűbb szemléletnek a következtében átépítés útján nyerték el jelenlegi formájukat. 72 A fentiek alapján láthatjuk, hogy az időrend kérdésében mennyire eltérőek a vélemények. Elsősorban építészettörténeti megfigyelésekre, következtetésekre lehet hagyatkozni, mert eddig egyetlen olyan XIII. századnál korábbi, jól keltezhető egyenes szentélyzáródású templomot nem ismerünk hazánkban, amely a probléma megoldását elősegítené. 73 A fedémesi és recski templomok feltárása sem hozott olyan eredményt, amely alapján a kérdésben előre léphettünk volna. Úgy véljük, hogy a kutatás jelenlegi állása szerint Kozák Károly véleménye a helyes. Egy adott kor templomépítési gyakorlata ugyanis az egyház liturgikus igényének és a kor építészeti stílusának ötvözetéből alakul ki. A liturgikus előírások elsősorban a cselekmény végzésének szabályozására vonatkoznak és csak ezen keresztül hatnak a szakrális hely formai képzésére. Bonyolult, egymásra kölcsönösen ható tényezőkről van itt szó, hiszen a cselekmény és a hely szoros egységben áll. A cselekmény fejlődése, változása magával vonta a hely bizonyos mérvű alakulását, de az új szükségletek nyomán kialakuló tér a liturgikus cselekmény végzését, annak alakulását is befolyásolta. Az egyházi gyakorlatban a lényeges mindig a cselekmény volt és a templomok alaprajzi elrendezése ennek megfelelően igazodott. A középkor folyamán lényegében a maihoz hasonló liturgikus cselekmény csak a szentély és a hajó meglétét követeli, de ezek formáját szigorúan vett egyházi előírások nem kötötték. 74 Az egyszerűségre törekvő ciszterci szellemnek az építészeti formákban is megnyilvánuló kisugárzása a XIII. század második felében találkozott azzal a szükségszerű ténnyel, hogy a tatárjárás idején elpusztult, vagy megrongálódott templomokat fel kellett építeni. Az egyszerűbb építészeti forma még gazdaságilag is kedvezett, de nem a technikai egyszerűség okozta az ilyen alaprajzú templomok építését, hiszen a korábbi idők félköríves záródású templomai kellőképpen igazolják az építészeti ismeretek tökéletes alkalmazását. Az általunk feltárt két templom is minden bizonnyal a tatárjárás után épült és a távolabbi környékükön lévő bélapátfalvi ciszterci kolostorból kiáradó stílusirányzat hatására nyerte el formáját. A NYUGATI KARZATOK HASZNÁLATA A fedémesi és rozsnakpusztai templomokban a feltárás során a nyugati falhoz közel, a templom tengelyében nagyjából négyszegletes, szabálytalan kövekből rakott alapozást találtunk, amelyet a karzatot tartó oszlop alapjának tartunk. Rozsnakon még a karzatra felvezető lépcsőindítás alapozását is feltártuk. Mindkét templomban későbbi a karzat beépítése. Rozsnakon ezt pénzzel keltezett sír határozza meg 1430 körűire, Fedémesen pedig ezt a tényt az oszlop alapjának és a templomfalak alapozásának eltérő volta mellett az oszlopalap közelében talált 1443-as I. Ulászló dénár bizonyítja. 72 Kozák i. m. 73 A XI. századra keltezett veszprémi Szent Miklós és a Kardoskút—Hatablakon kiásott templomokon kívül nem ismerünk XIII. századnál korábbi egyenes szentélyzáródású templomot. Ezek azonban elszigetelten álló jelenségek, míg a XIII. századiak esetében a tömeges előfordulás döntő tényező. Vö. : Rhé és Méri i. m. 74 Vö. : Mihályfi i. m. 57
