Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Korompai János: Gárdonyi Géza egri otthona

színűbb az egyik fővárosi napilap méltatásából vett következő mondat: „Csupa kedély volt. Szelíd humor csendült át minden szaván, amikor vasárnap délután csendes pipaszónál, savósi szőlőjében termett bor mellett beszélgetett egri barátaival. Mert a vasárnap délután a fogadó napja meghitt barátai számára."

27 Csak élete utolsó évére érvényesek a másik budapesti lap megemlékező szavai: „Utóbb szinte szenvedélyesen merült végtelen magányába."

28 Nem hanyagolta el szomszédait sem. Egyrészt rájuk volt utalva, mert azok közül került ki a segítség, a kapás meg a permetező, a favágó és a kerítést megjavító munkás, másrészt ezekben az emberekben sok típust talált, akik regényeiben és novelláiban tovább éltek, mint a valóságban. A mamának is voltak jó szomszédasszonyai az élet apró dolgainak megtárgyalására. Harsányi Zsolt szívesen emlegette sűrű látogatásait a Gárdonyi-fiúknál.

29 Az átnézett anyag egyszerre bizonyítja, hogy Gárdonyi — és kérésére a család tagjai is segítették ebben — megszűrte a házhoz érkező látogatókat, valamint azt, hogy még ilyen körülmények között is nagy számban keresték fel barátok, ismerősök, írók, újságírók, tanítványok és idegenek. Természetesen nem fogadhatott válogatás nélkül mindenkit. Maga mondta egy győri látogatójának:,,... Jönnek hozzám asszonyok is. „Kíváncsi voltam önre. Azért jöttem, hogy láthassam." Sovány látnivaló vagyok."

30 Tóth Kálmán írja egyik Gárdonyiról szóló cikkében: „... Gárdonyinál tolakodásig vizitelnek a tollforgatók. A mester már előre fél a zaklatástól és inkább elbúvik. Gárdonyihoz nehéz bejutni.. ."

31 Móra Ferenc említett írásának bevezetőjében ez áll: ,,... megnéztem minden látnivalót ... Gárdonyi Géza házát is, de csak kívülről. Bemenni nem mertem, mert úgy hallottam, hogy Gárdonyi Géza nem nagyon szereti a vendégeket." Később azonban elismerően hozzátette: „... mindig irigy tisztelője voltam az olyan embereknek, akik úgy rendezik be életüket, ahogyan legjobban esik nekik." Minden beszámoló megemlíti, hogy Gárdonyi vendégeit kényelmes karosszékekbe ülteti le és cigarettával, szivarral kínálja. Szívesen fogadta a tanácsért hozzá forduló fiatal írókat, tanárokat. Igazak a Pesti Hírlap erre vonatkozó méltató mondatai : „... egri magányába kopogtak be tisztelői, fiatalemberek, akik csak azért utaztak hozzá, hogy lássák és hallják szavát. Ilyenkor az öregúr nyájasan, szeretetreméltóan elbeszélgetett velük." Tudjuk, hogy az író otthonának megismerése a benne végzett alkotó munka vizsgálata nélkül nem elegendő alap végleges következtetések levonására. Mégis azt gondoljuk, hogy a bemutatott adatok és tények elősegíthetik Gárdonyi életkörülményeinek, tiszta emberséggel telített hétköznapjainak megvilágítását, ami újabb lépésnek tekinthető az író teljesebb megértése felé. Az egri Gárdonyi Géza Emlékmúzeumban őrzött gazdag irodalmi hagyaték — elsősorban az 1965 végén, Gárdonyi Sándor halálakor átvett és feldolgozás alatt álló anyag — a következő években lehetővé teszi Gárdonyi életműve további részleteinek elemző vizsgálatát és az író értékelésének reálissá tételét. Korompai János 27 Nemzeti Újság 1922. okt. 31. 28 Pesti Hírlap 1922. okt. 31. 29 Harsányi Zs., A Gárdonyi-ház. Pesti Hírlap 1933. máj. 27. 30 Vais R., A Reggel munkatársa Gárdonyi Gézánál. Reggel (Győr) 1918. júl. 28. :il Tóth K., Gárdonyi Géza — rólunk. Mezőkövesd és Vidéke 1921. szept. 11. 19* 291 \