Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)
Korompai János: Gárdonyi Géza egri otthona
kolompszó, az ostorok pattogása, az arra járó fuvarosok, a gyerekek nyargalászása, az ablak alatt megálló egri asszonyok néha véget érni nem akaró trécselése és a ház elé szerkesztett pihenőpadra telepedő részegek óbégatása. Az Élő Gárdonyiból 15 tudjuk, hogy például milyen kellemetlenné váltak az író számára a ház előtti zöld gyepre nyári estéken pihenésre kirajzó környékbeliek, amikor elterjedt közöttük a gramofon használata. A hangos gépzene átjárta az egész Gárdonyi-házat. Napközben kellemetlenséget kozott a várban levő laktanya katonáinak gyakorlatozása. A ház ablakai alatt levő gyepes dombokra jártak ki a csapatok és német vezényszóra itt ismerkedtek a katonai mozdulatokkal, vaktöltést puffogatva, trombita hangja mellett itt gyakorolták a rohamot. A katonákat a parancsnokhoz eljuttatott baráti kéréssel elnémította, illetve eltávolította, de a többi zajforrás megmaradt. Ezek gyűltek össze és rontották Gárdonyi kedvét. Már szinte megbánta az egész házvételt és egri letelepedését. Egyszer a ház előtti kispadon daloló részeg rontotta el Gárdonyi éjszakai nyugalmát. 16 A rendre utasított polgár azzal vágott vissza Gárdonyinak, hogy köztéren van, azt csinál, amit akar. Ez a válasz adta az írónak az ötletet, hogy meg kellene szüntetni a ház előtti gyepes sáv köztér jellegét. Ebből a célból azután 1899. április 13-án arra kérte a város vezetőségét, hogy megfelelő árért adjanak el neki portája kibővítésére a háza előtt levő és egyébként haszontalan köztérből hetvenkét négyszögölet. A beadványban Gárdonyi hangsúlyozta a környékbeli lakosság iránt benne élő jóindulatot és az Eger várossal szemben ifjúsága óta érzett szeretetét. Az ügy Egerben nagy port vert fel. A város vezetői kétszer is kénytelenek voltak vele foglalkozni. A tanács először javasolta a telek átengedését, azonban az egyszerűbb városi képviselők, hóstyai földművelők, meg mesteremberek ebben az időben még nem igen tudtak Gárdonyiról semmit. Egy akkori beszámoló szerint: ... ezek a hóstyai emberek még nem is ismerték Gárdonyi uramat. Azt mondták róla, hogy nem is tud gazdálkodni, földet művelni. Kertjében valami nagylevelű micsodát ültet, aminek se virágja, se magja, se gyümölcse. Még a nagyapánk se látott ilyen se fű, se fa micsodát! Más ember még a legelőről is kiirtaná a nádat, ez meg a kertjében ülteti. Micsoda gazdálkodás ez? Ha a város odaadja a kért területet, el lesz az prédálva! „Trnok"-nak mondták, később meg olyan írónak, „aki a város dolgait írja és kap ezért havonta huszonöt forintokat." így történt, hogy a sánci szemek felfedeztek valamit, ami akadályozta a közterület átengedését. Szerepelt a fellebbezés indokai között városszépészet, vízgazdálkodás, a közlekedés érdeke. Bizottságot küldtek ki helyszíni szemle tartására. Ennek tagjai ellenezték az eladást. Gárdonyi nem akart haragosokat szerezni emiatt a környék lakói között, lemondott a köztérről és elutazott Konstantinápolyba. Közben az író tisztelői indítványt nyújtottak be, hogy a képviselőtestület a kért területet ingyen engedje át Gárdonyi Gézának „a magyar irodalom terén már eddig is szerzett érdemei elismeréseképpen." A kérelem végül így került 1899. május 13-án a városi közgyűlés elé, 17 ahol Babocsay Sándor ismertette a napirendi pontot és a közel száz képviselő által aláírt indítványt a képviselőtestület „zajos helyesléssel elfogadta". Gárdonyi a Pesti Hírlapból, Tóth Béla írásából 18 értesült a város megtisztelő döntéséről. Az „esti levél" sürgeti Gárdonyi hazatérését, mert nagy öröm és megtiszteltetés várja itthon: a háza elé kertnek kért hetvenkét négyszögöl telket Dobó István városa ajándékba adta neki. 15 Gárdonyi J., i. m. II. k. 194. 16 A részeg ember csendzavarását több visszaemlékezés említi. Feltehető, hogy Gárdonyi barátainak és látogatóinak ismételten elmesélte. Ez viszont arra bizonyíték, hogy a csend volt számára az egyik legfőbb követelmény. 17 A közgyűlés részletesebb leírását az Egri Híradó 1899. május 24-i száma tartalmazza. 18 Tóth В., Esti levél — az egri név. Pesti Hírlap 1899. jún. 2. Az érdekes írás teljes szövege Gárdonyi J. i.m. И. k. 38 — 40 helyen is olvasható. 279
