Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)
Korompai János: Gárdonyi Géza egri otthona
A HÁZ MEGVÁSÁRLÁSA ÉS ÁTALAKÍTÁSA. BEKÖLTÖZÉS Eger keleti szélén, a vár maradványain túl terül el a Sánc-negyed. Ennek északi csücske a gonosztevők kivégzésének egykori színhelye, a Hóhér-domb, ahol Gárdonyi 1896 őszén, sétája végén megállt és nézegette, fényképezte a régen látott, de számára kedves tájat. Érdeklődő gyerekek vették körül. A bámészkodókhoz egy öregasszony is csatlakozott és beszélgetni kezdett az íróval. Megkérte arra is , hogy fényképezze le őt a háza kapujában. Gárdonyi engedett a kérésnek és a beszélgetés során bizonyára említette a tervezett házvételt, mert az asszony azzal köszönte meg a fényképezést, hogy elvezette az írót az éppen eladó Takács utca 24. számú házhoz. Be is mentek, hogy a ház megvételéről a tulajdonosokkal beszéljenek. Düledező, falusi jellegű házikó volt a kiszemelt hajlék. Régi egriek szerint valamikor bormérés volt benne. A ház két utcai ablaka alatt vezetett el az út. Azon érkeztek a környező falvakból a fuvarosok Egerbe. Három helyiség volt az épületben, inkább falun szokásos, mint városias elrendezésben. Az épület közepén 3 méter szélességű és 5 méterre — az épület teljes szélességében — benyúló előszoba, ami konyha lehetett, de ilyen parasztházaknál pitvarnak is mondják. Jobbra és balra egy-egy, egyformán körülbelül 5x5 méteres szoba nyílott. A ház mögött kis konyhakert, két oldalról szőlővel beültetett telek, északra pedig a Mártonffy-rét határolta. Gárdonyi a ház gazdáitól, egy szőlőpásztortól és feleségétől, megtudta, hogy az ingatlant jelentős adósság terheli. A szegény emberek alig tudták fizetni a kamatokat. Az asszony kijelentette, hogy az adósság átvállalásánál nem is kérnek többet a házért. Az író lefényképezte a házat, az őt odavezető öregasszonynak megígérte, hogy küld neki a róla készített felvételből és a ház megvételét tulajdonképpen magában már elhatározva utazott vissza budapesti — Erdősor 6. szám alatti — lakására. Ziegler néninek az Egerből visszatérő író nyíltan megmondta, hogy őt a ház fekvése, a páratlanul szép kilátás fogta meg, „... a ház maga nem ér semmit". A mama nézegette a képeket és le is utazott Egerbe. Nem nagyon tetszett neki sem a ház külseje, sem az, hogy meredek parton vezetett fel hozzá az út. Fia kedvéért azonban beleegyezett a ház megvételébe. Felajánlotta a szőlősgyöröki háza eladását, hogy abból fizethessék ki az új árát. Gárdonyi két alkalommal járt édesanyjával Egerben a ház miatt. A végső szót is a mama mondta ki. — Nagy öröm! Megjött édesanyám Egerből! A házvétel megtörtént! Nagy öröm! — sugárzik Gárdonyi naplója a boldogságtól. Megtörtént a vétel. Hétszázötven forint volt a ház ára. Gárdonyi közjegyzői letétbe helyezte az összeget, mert az adásvétel teljes befejezése a sok rokon és örökös miatt egészen 1897. február 10-ig elhúzódott. A házvásárlás első összefüggő és hitelesnek tekinthető leírása Gárdonyi József 1934-ben megjelent könyvében olvasható. A Gárdonyi Géza életével foglalkozók természetesen korábban is beszéltek erről a témáról, de nem mindig a fentiekkel egybehangzóan. Többek között az író közvetlen ismerősének tekinthető Tóth Kálmán is írt 13 — alig pár nappal Gárdonyi halála előtt — helyes megállapításokat tartalmazó ismertetést az egri házvételről. Közvetlenül az író elhunyta után mind fővárosi, mind vidéki lapokban sok visszaemlékezés jellegű írás látott napvilágot. Egy ilyen cikkel vitatkozott Tóth Kálmán 1922 novemberében az egyik egri lap hasábjain. 14 Mások is írtak Gárdonyi házvásárlásáról, de közléseik nem módosítják az előbbiekben adott összefoglaló képet. 1:1 Tóth K., Reggeli Hírlap (Miskolc) 1922. okt. 27. 14 Dr. В. J., Hogyan került Gárdonyi Géza Egerbe? Magyar Szó (Eger) 1922. nov. 12. és Tóth K. Gárdonyi egri letelepedése — Hozzászólás B. J. dr. úr közleményéhez. Egri Népújság 1922. nov. 22. 276
