Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Korompai János: Gárdonyi Géza egri otthona

A megvásárolt házba Gárdonyi még ideiglenesen sem költözhetett be. Át kellett alakítani. A falakat körben megmagasították, új, világos fazsindely tetőt készítettek rá. Meghatározták a három helyiség rendeltetését: az előszobában az író könyveinek egy részét kellett elhelyezni, ezenkívül a festőállványok és előszobába való egyéb bútorok kerültek ide. A balra nyíló és a város felé néző szobában Gárdonyinak, dolgozó- és hálószobát rendeztek be. A jobbra nyíló szobában a mamának és a két fiúnak, Sándornak és Józsefnek kellett elférniök. A konyha, a főzés mindennapi gondjait szintén ebben a szobában és az előszobában oldották meg. A februári adásvétel után a legkorábbi adódó időpontban nekiláttak az építkezésnek. Már a tavasz első napjaiban elkezdték az anyag összehordását, a bontást, majd a falazást is. A munka megkezdésének napja ünnep volt a család részére. Az első kődarabot Gárdonyi édesanyja igazította helyére, a másodikat az író és a harmadikat az unoka. A kőillesztésnél — akkori szokásnak megfelelően — pénzdarabot helyeztek a tégla alá annak megörökítésére, hogy melyik évben vált lehetővé a családi ház megépítése. Az alapkövekre azután reggeliáldomáshoz terítettek. A majdnem Péter-Pálig tartó építkezésre az író édesanyja ügyelt fel. A munka befejezése újabb, nagyon várt ünnepe lett a Gárdonyi-családnak. Az ablakok alatti egyenetlen libalegelőn az új gazda járdát készíttetett és kikerült az ablak alá a mama kedves pihenőpadja is. A falusi élet szimbólumát nem lehetett elvenni tőle. Nagyon fontos volt, hogy Egerben is elmondhassa: — Kiülünk a ház elé. A bejárat köré hársfák kerültek és csakhamar kerítés fogta közre az egyszerű otthont. * * Aratás felé járt az idő 1897-ben, amikor Gárdonyi Budapesten összecsomagolhatta bútorait, könyveit, minden ingóságát. Az egri állomástól a Sánc felé kapaszkodó szekerek karavánja néhány nap múlva különös látvány lehetett a környék lakói számára. Nem ok nélkül nevezte Gárdonyi József ezt az együttest „menazsériá"-nak. Azzá tette például a könyvszekrények fölé rakott néhány kitömött madár. A kétszeri szekerezés és a vonatrázás kárt tett a könyvekben. Szekrények ablakai törtek össze és az üvegszilánkok felvágták a régi, drága bőrkötéseket. Sok keserűséget jelentett ez Gárdonyinak, de legyűrte kellemetlen érzéseit és amikor késő este naplóíráshoz jutott, már így fejezte be a nap eseményeinek felsorolását: „... igen fáradtak voltunk, de nagyon boldogok." A sok bútor és a töméntelen könyv elárasztotta az újjáépített kis ház helyiségeit. Már az első elrendezésnél megmutatkozott, hogy nagyon szűkösen férnek. Több könyvszekrény az előszobában rekedt. Összefordították ezeket, háttal egymásnak. A kerékpár a padlásra került. Gárdonyiban pedig megszületett az elhatározás: mielőbb bővíteni kell a lakást! A GÁRDONYI-INGATLAN GYARAPODÁSA Gárdonyi Géza, életrajzát megíró fia szerint, Egerben falura került. Háza környéke falubb volt minden falunál. Száz méterre se jobbra, se balra egy árva lélek. A ház környéke nagyon eltérő volt a maitól. Hepehupás, füves, dombhát, igazi libapást, poros vagy sáros út, amelynek a szekerek kerekei végták ki vonalát. Közvetlen mögötte az egri szőlők széle és a nagy rét. A ház maga szintén messze volt még attól az állapottól, ahogyan körülbelül 1900-tól kezdve az író látogatói találták. A környék Gárdonyi akaratától függetlenül és sokkal lassabban fejlődött, mint a ház. A Gárdonyi-ingatlanban ugyanis két három év alatt olyan gyors változás, gazdagodás ment végbe, hogy az író akaraterejében kételkedőknek mást nem is kell megmutatni, csak az ebben a vonatkozásban végzett tervszerű és szívós — ugyanakkor az irodalmi munkásság mellett másodrendű — munkát. 277