Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Korompai János: Gárdonyi Géza egri otthona

élethez szokott és Gárdonyi számára pótolhatatlan támaszt jelentő édesanyját nem hagyhatta a pesti élet poros és zajos körülményei között, továbbá, hogy gyermekeiről is gondoskodnia kellett, szintén a vidékre költözés mellett szóltak. Édesanyja és két fia valóban vele együtt költözött Egerbe. Gárdonyit anyagi vonatkozások is kétszeresen a fővárosból való elköltözésre ösztökélték. Egyrészt a Pokol-körkép című sikertelen válalkozásból kifolyólag attól kellett tartania, hogy a hitelezők a valóban felelős üzlettársak adósságait is tőle próbálják behajtani és az eljárás zavarában elveszítheti nagy áldozattal megszerzett könyvtárát; távozása ilyen értelemben valóban menekülés volt. Másrészt, éppen ebből a vállalkozásból, mint irodalmi vezető néhányszáz forint készpénzhez jutott. Ez az összeg legalább részben fedezhette egy kisebb vidéki ingatlan megvásárlását és elindíthatta a letelepedés tervének megvalósítását. Az eddig említett okok nyilvánvalóak, életrajzi tényeken alapulók, tehát félreérthetetlenek. Azonban ezekhez kétségtelenül csatlakoztak nyíltan talán ki sem fejezett belső meggondolások is, amelyek miatt Gárdonyi szakítani akart addigi vándroló életmódjával és végleges otthont akart építeni saját határozottan kitervelt életkörülményeinek megvalósítására. Gárdonyi Géza új otthonát nem szabad egyértelműen csak menedéknek, remetelaknak, a visszavonulás végső erősségének tekinteni. Legalább azonos erővel érvényesülnie kell annak a szemléletnek, hogy a megtépázott, de erős, megpróbált, de meg nem tört, éveit tekintve fiatal, de tapasztalatokkal felfegyverzett Gárdonyi nem búvóhelyszerű fedezéket keresett, hanem olyant, amelyből a maga életét élve támadhat is, harcolhat is, és minden időt olvasásra, tanulásra és írásra fordítva korszerű módon küzdhet a világosság terjesztése, az elesettek érdekeinek védelme, a tudományok megszerettetése és a magyar nyelv érdekében. Az utóbb elmondottak saját véleményünket tartalmazzák, de bizonyos mértékben a kortársak szava is alátámasztja ezt a felfogást. Benedek Elek — aki később maga is követte Gárdonyi példáját és elhagyta a fővárost szülőhelye kedvéért — már 1901-ben

3 leírta véleményét, amely szerint Gárdonyi Géza irigyelendő, mert ideje javát csendes magányban töltheti, kertészkedik, olvas és ír. Budapestre csak betekint és dolga végeztével siet vissza magányos házába. írónak ennél szebb élete nem lehet, hiszen nem izgatják a máról holnapra változó események és csendesen mosolyog az egymást félratas'zigáló szánalmas bolondok életén. Gárdonyi a legbölcsebb ember az írók között és az a szép ebben a bölcsességben, hogy nem csak a maga üdvét szolgálja, hanem a nemzetnek is busás hasznot hajt. Tehát a jószemű kortárs-író már alig néhány évvel az egri Gárdonyi-otthon kialakítása után nem pusztán menekülést látott az Egerbe költözésben, hanem irigylésre méltó életkörülmények következetes és hasznos megvalósítását. Nem mindenki volt ezen a véleményen 1901-ben. A Gárdonyit szintén jól ismerő Rákosi Viktor például azt mondja,

4 hogy Gárdonyi végképp elmenekült a fővárosból és kifáradva, megtépve az élet küzdelmeitől telepedett le Egerben. Ebben a véleményben tehát a menekülés az uralkodó elem. Néhány esztendővel később, az Isten rabjainak megjelenésekor Sas Ede írt Gárdonyi elvonultságáról.

5 Szerinte Gárdonyi kitépte magát a főváros karjaiból és elment Egerbe remetének. Pedig akkor még neve sem volt. „Aggodalmak gyötörhették, hogy fog-e neki kenyeret teremni a barázda, amit tollával szánt ?" Új regényét olvasva—írja a továbbiakban — láthatjuk, hogy csakis azzal az elmélyedéssel lehetett megírni, amivel Gárdonyi magát munkáinak szenteli. A világtól való olyan elszakadással, aminővel például Rostand az ő L'Aiglonját megalkotta. A különbség az, hogy a francia író kastélyába zárkózik, Gárdonyi pedig az egri Hóhér-part házikójában húzódik meg. 3 Benedek E., Gárdonyi Géza. Nemzeti Iskola 1901. ápr. 20. 4 Sipulusz., Egri remete. Budapesti Hírlap 1901. márc. 31. 5 Sas E., Isten rabjai. Nagyvárad 1908. máj. 28. 18 Az Egri Múzeum Évkönyve 273