Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)
Korompai János: Gárdonyi Géza egri otthona
Hosszú ideig nem került le napirendről Gárdonyi vidékre költözésének témája. Közel húsz esztendővel később, 1926 májusában még mindig arról olvashattak egy fővárosi napilapban, 6 hogy a közönség jól ismerte Gárdonyi Gézát, mint írót, de nem ismerte mint embert. Gárdonyi sohasem mutogatta magát. Kerülte a nyilvánosságot. Titokzatosság vette körül. Legendák keletkeztek róla, különös lakásáról az egri vár felett, a felülről világított ablaktalan szobáról, amelyben hangszerek, könyvglédák és pipák között, dohány füstjétől kékes félhomályban él a legegyszerűbb, legnépiesebb és mégis arisztokratikus író. Ez a legutóbbi — Gárdonyi Géza halála után néhány évvel, az íróról elnevezett irodalmi társaságok működése idején és egyre újabb Gárdonyi művek megjelenésének éveiben kialakult — szemlélet már megmutatja a legendák erősödését és homályosító hatását. Ez a ködösített beállítás azután általában fenn is maradt a legutóbbi időkig. HOGYAN KERÜLT GÁRDONYI GÉZA EGERBE? Miért választotta a letelepedés határozott szándékával megtekintett számos vidéki város közül éppen Egert? Milyen erők vonzották ide? Ezek a kiegészítő kérdések függeszthetők a fejezetcímben leírthoz. Megválaszolásukat magától az írótól, életrajzíró fiától és a Gárdonyi szűkebb környezetéhez tartozó visszaemlékezés-íróktól várhatjuk. Magát Gárdonyit több alkalommal idézik az őt meglátogató újságírók. Ilyen jellegű Gonda László 1901-ben megjelent 7 és Molnár Endre 1922-ben közreadott írása 8 . A kettő között hosszú idő telt el, azonban mindkettő még Gárdonyi életében látott napvilágot. Az író biztosan olvasta azokat. Az általa félretett újságpéldányokon nincs megjegyzés — Gárdonyi ugyanis a vele foglalkozó riportok szövege mellé kérlelhetetlen kritikával írt megjegyzéseket, ha az írás szövege nem hűen adta vissza a beszélgetést — feltételezhető tehát, hogy azok tartalmával egyetértett. Gonda László hosszabb cikkéből most csak egy kérdés és az arra adott válasz érdekes számunkra: „... miért éppen Egert választottad?" — hangzott a Gárdonyihoz intézett kérdés. És erre az író így válaszolt :,,... olyan édes emlékek fűznek engem ide. Itt jártam iskoláimat, itt nekem minden fű, minden fa ismerősöm és ezek az ismerősök olyan csendesek, nem tolakodók. Elmerengve járok köztük, nem beszélnek, csak mosolyognak rám és én boldogságom csókjaival halmozom el őket. Hidd el, itt elfelejtem minden bánatom és nyomorúságom, ami az életben osztályrészem volt." Gonda László egy 1898 augusztusában — tehát röviddel az új otthon elfoglalása után — tett látogatás során elhangzott nyilatkozatot vet papírra. Ebből a mondatból ki kell emelni a csend különleges becsülését, a tolakodók elkerülésének fontosságát és az életben osztályrészül kapott bánat és nyomorúság elfelejtésére való törekvést. Az alig révbe érkezett és elsősorban megpihenni vágyó Gárdonyi szavai ezek. Molnár Endre huszonegy évvel később keletkezett írásában elmondja, hogy Gárdonyival folytatott beszélgetése végén megkérdezte, hogyan fedezte fel a lakóhelyül választott házikót, „amire a mester mosolyogva, megenyhült szívvel emlékezett: — Valamikor réges-régen sokat küszködtem, nyomorogtam ebben a városban. Aztán elkerülve innen sorsom jobbra fordult, s hogy pénzhez jutottam, elhatároztam, hogy eljövök ide — magyarán mondva — jóllakni. Elégtételt venni a szenvedéseimért. Ekkor történt egy délutáni sétám alkalmával, hogy amint felfelé jöttem az úton, egy igen öreg anyókát pillantottam meg, akit azután meg is örökítettem fényképező masinámmal. Ez az anyóka, talán Sors néne lehetett, mutatta meg számomra fi Magyarság. 1926. máj. 1. 7 Gonda L., Látogatás Gárdonyi Gézánál. Aradi Közlöny 1901. ápr. 14. 8 Molnár E., Látogatás Gárdonyi Gézánál. Üj Élet 1922. okt. 1. 274
