Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Korompai János: Gárdonyi Géza egri otthona

kifejezetten saját használatára létrehozott belső elrendezés, amiből Gárdonyi elhunyta után, a lakás érintetlenül hagyása következtében, az egyik leggazdagabb magyar irodalomtörténeti hagyaték alakult ki. Lendületet adott a kutatásnak az író legidősebb fia, Gárdonyi Sándor 1965 decemberében bekövetkezett halálával a múzeum gyűjteményébe került új anyag megismerése. A hagyatékból ugyanis Gárdonyi otthonára vonatkozó adatok kenitek elő. A részleteket naplótöredékek, levelek, vázlatok mellett túlnyomó részben a korabeli sajtótermékek tartalmazzák. Gárdonyi és Sándor fia gyűjtötte az író személyével és munkájával foglalkozó sajtóközleményeket. E szokásuk eredményeképpen több mint 150 kiadvány közel ezer számából vehettünk adatot a Gárdonyi otthon történetéhez. A látogatásokról szóló beszámolók és az otthont is említő visszaemlékezések több-kevesebb adatot tartalmaznak a házról, a kertről és a berendezésekről. Az újságíró a környezet leírásával kezdi riportját és a barát vagy rokon szeme is megakadhat egy-egy tárgyon vagy az építmény valamelyik részén. A forrásnak tekintett cikkek írói a tényeket és a helyzeteket az íróval folytatott beszélgetés visszaadása során önös érdekből eltorzíthatják, de a külső környezet, az otthon tekintetében általában hitelt érdemelnek. Az ismételten leírt egyes részletekről szóló szövegek ellenőrzik és kiegészítik egymást, tehát együttesen elősegítik a valóságos kép kirajzolását. Ezekben a forrásokban Gárdonyihoz közelálló, illetve az írót jól ismerő személyek, a család tagjai, barátok, újságírók nyilatkoznak. Közléseik jó kiegészítését és kontrollját biztosítja Gárdonyi József atyjáról készített életrajzi munkája.

2 Az anyag, keletkezését tekintve három időponthoz kapcsolódik, amelyek egyúttal Gárdonyi életének jelentős szakaszait is adják. Az első adathalmaz az 1898 —1901. években keletkezett. Ekkor — az Egri csillagok és a A bor országra szóló sikerei után — Gárdonyit már általában nagy írónak tekintették és sűrűn foglalkoztak vele. A másik időpont 1920 — 1922. A világháború után kezdtek kialakulni az irodalmi csoportok és igyekeztek a már-már klasszikus Gárdonyit maguknak megnyerni. Ekkor már nem vele, hanem inkább róla folyt a vita. Tanácsért, véleményért gyakran keresték fel egri otthonában. A harmadik időszak a halála utáni esztendőkből áll. Ahogyan Gárdonyi új művei halála után is éveken keresztül megjelentek a magyar könyvpiacon, úgy a vele foglalkozó cikkek, értékelések, visszaemlékezések is gyakoriak voltak a sajtóban. 1934-ben megjelent Gárdonyi József összefoglaló jellegű életrajzleírása, de az író életének évfordulói még azután is hosszú időn át alkalmat adtak a méltatásra. Miért költözött Gárdonyi vidékre? Ez a kérdés merül fel legelsőként az egri letelepedés vizsgálatakor. Választ az író életének addigi eseményei, saját nyilatkozatai és a kortársak ránk maradt véleményei alapján alakíthatunk ki. Gárdonyi az Egerbe költözés idején még csak harmincnégy esztendős, de már hányatott élet tapasztalatai vannak mögötte. Átélte már tulajdonképpen mindazt, ami meghatározhatta élete további folyását és kialakította az emberekre és az élet jelenségeire vonatkozó véleményét. Atyja keserves életének emlékei, a testvérek elvesztése, saját családi életének kálváriája, a pályakeresés megpróbáltatásai és kudarcai, a tanítóság és az újságírói élet nehézségei, az anyagi boldogulás reményében kezdett üzleti vállalkozások sikertelensége és az írói hivatással ugyancsak a mindennapi kenyér érdekében elfogadott megalkuvás — gondoljunk itt a Görekönyvekre — mind súlyos tapasztalatként gyűlt össze, amíg elhatározta, hogy hátat fordít a nagyváros tülekedésének. Maradék családi életének további körülményei : az, hogy a falusi 2 Gárdonyi J., Az élő Gárdonyi. Budapest Dante kiadás. É.n. (1934) Két kötet. 272