Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Molnár László: Az Apátfalvi Keménycserépgyár a XIX. század utolsó harmadában

AZ APÁTFALVI KEMÉNYCSERÉPGYÁR A XIX. SZÁZAD UTOLSÓ HARMADÁBAN (kb. 1867-1894 között) A Heves megyei Múzeum Igazgatóság támogatásával végzett több esztendős kutató és gyűjtőmunka eredményeként a múzeumi évkönyvben megjelent tanulmányok a gyár első évtizedeinek történetét ölelik fel.

1 Az alábbiakban közreadott fejezetben a gyár XIX. századi utolsó három évtizedének történetét foglaltuk össze. Ebben a kiegyezéstől a milleneumi ünnepségek kezdetéig terjedő időszakban jelentős a hazai kerámiaművészet fejlődése és stiláris alakulása, elsősorban a különféle fajanszok területén. I. Földváry Sándor haszonbérlete 1866-ban a valóságban is megszűnt. Ebben az időben az üzem termelési viszonyai nem voltak kedvezőek, így a bérlő számára sem hozták meg a remélt gazdasági eredményeket. Az egri szeminárium igazgatósága ezért nyilvános hirdetés útján keresett újabb vállalkozó szellemű, megfelelő tőkével rendelkező személyt edénygyárának bérbevételéhez. A bérleti szerződést hasonlóan az előbbiekhez tíz esztendőre kívánták megkötni. Az akkori gazdasági viszonyokat tükrözi, hogy arilyen vállalkozás nem volt vonzó, mert közel egy esztendő telt el, amíg olyan személy jelentkezik, akit többé-kevésbé megfelelőnek ítélnek a szeminárium vezetői Apátfalvára. Az új bérlővel szemben támasztott követelmények feltehetően mérsékeltebbek voltak az érsekség eredeti elképzeléseinél, elsősorban a bérösszeg nagyságát illetően. Valószínűleg Földváry bérletének megszűnése körüli nehézségek késztették megfontolásra az Igazgatóságot is, amit bizonyít a többi között az akkori egri érsek, Bartakovics Béla két egymás utáni levele az edénygyár bérletével kapcsolatban. A Koválcsik József Papnöveldéi Igazgatóhoz 1867. Böjtelő hava (február) 8-án kelt levelében Bartakovics keserűen jegyzi meg a többi között, „Nem tudom Földváry úr megfizette-e eddig megállapított tartozását ? Aligha hihetném, és így a papnövelde ily úri bérlőkkel és adósokkal mindenütt csak a rövidebbet húzza".'

1 Minden bizonnyal befolyással volt az új bérlő személyének kiválasztására annak szakmai hozzáértése, illetve polgári származása és anyagi helyzete, mert a következő közel két hónappal későbbi levélben, mint befejezett tény szerepel Dubravszky Sándor haszonbérlete. E levél tartalma és hangvétele a szeminárium szorult helyzetének bizonyítéka az edénygyár bérbeadásával kapcsolatban. — „Más vállalkozó nem létében Dubrafszky Sándor ajánlatát az apátfalvi kőedénygyár iránt elfogadhatónak vélem, és főtisztelendő uraságodat f. évi Márczius hó 31-ről e részben vett hivatalos jelentés 1 Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár és az 1846-os iparműkiállítás, Heves megye Múzeumok Közleményei Eger 1964. (2) 273 -285 o. Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár Földvári Sándor haszonbérlete idején, (kb. 1850—1866) Heves megyei Múzeumok közleményei Eger 1965. (3) 2 E. Á. L. Egri Szemináriumi iratok. Acta rectoris et praefecti 1770 — 1890. No. 12. 16 Az Egri Múzeum Evkönyve 241