Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében

építeni, de nem fából, hanem „köbül, vagy mór téglábul, de égetett tégla kéményre, ezt is pedig szarufa födélre, és nem szelemen ágasra, szelemenre, horgasra, mivel illyen épület fát az erdőt kémélvén, a földesúr nem ád".

36

1772-ben tehát már tiltotta a földesúr a faépítkezést, de 70 évvel később, ugyancsak Szarvaskőn, amikor 16 ház leégett, ugyanúgy tilalmazni kell újra. Megint inteni kell a parasztokat, hogy csak akkor kapják meg a földesúri erdőből az építendő házak fedelének anyagát, ha a falakat „semmi szin alatt fábul, hanem köbül, vagy legalább is sártéglábul, de mégis kőkeményre" építik.

37 Valószínű, hogy a szarvaskőiek még ekkot is nagyobbrészt faházakban laktak és ha újat nem is építhettek, de a régieket javítgatták és ezek eddig el is tartottak. Ragaszkodtak a faházhoz, mert előállítása olcsóbb és könnyebb volt, amellett jobban is tartotta a meleget.

38 Feltehető, hogy Szarvaskőn ekkor kezdődik a kőépítkezés, amely végül is teljesen kiszorította a faházat. Az országos gazdaságpolitika és ezzel szoros összhangban a földbirtokosok érdekei, amint láttuk, egyszerre kezdik kiszorítani a fából emelt falazat és az ágasfás, szelemenes, horogfás fedélszék különböző formáit. A nagyon hosszú idők óta honos építő gyakorlat ennek ellenére feltehetően sokáig és szívósan tartotta magát, de az anyag beszerzésének nehézségei miatt általános érvényéből mindinkább veszített, majd végül háttérbe szorult. Minthogy a korunkra fennmaradt ilyen jellegű építészeti emlékek kora, készítésének időpontja többnyire csak becslés útján állapítható meg, segítené és pontosabbá tehetné a kormeghatározást a legutolsó építkezési adatok ismerete. Amint fentebb láttuk, Egerben 1784-ben még új faház építését jegyzik fel,

39 és adataink ennél újabb építési dátumot nem ismernek. Mindenesetre az egri püspökség számadásaiban az 1830-as évek után ilyen épületfák kiutalása nem szerepel. Lajos Árpád domaházi adata meglepően kései ugyan, de az 1908-ban épült faház régi épület elbontásából kikerült anyagból készült.

40 Ugyanígy vélekedhetünk a szelemenes tetőszerkezetek építési idejének lezárásáról is. A dolgozatunkban a későbbiek folyamán összesen bemutatott 46 épület legnagyobb részének építési idejére nincs sem konkrét adat, sem megbízható családi hagyomány. A néhány évszámos ház is már ollóágasos, tehát az egyenes ágasnál fejlettebb szintet képviselő forma. Egy Poroszlón leírt legidősebb ilyen épület az 1792 évszámot viseli, egy másik, hasonló fedélszékű ház Zaránkon 1811-ben, egy harmadik Hort községben 1822-ben készült. Az egyenes ágasfás házak építési idejére két hagyományt fogadhatunk el hitelt érdemlően. Az egyik az Erdőtelek községben álló ház építési hagyománya, amelynek alapján a dátumot 1730-ra tehetjük, a másik egy Kaiban leírt házhoz kapcsolódik, és építésének idejét a mai faluhely kialakulásához köti, ami 1749 és 1753 között zajlott le.

41 Az eddig elmondottak alapján leszögezhetjük, hogy Heves megye területén mind a gerendavázas falszerkezetek, mind a hosszú ágasfás, szelemenes fedélszékek keletkezési ideje általánosságban inkább a XVIII., mint a XIX. századra tehető. Ez alól egyetlen kivétel van, Poroszló, ahol az átlagtól messze eltérő szelemenes szerkezetek nagy számát más körülmények indokolják és ezért erre még a későbbiek folyamán az ágasfás tetők tárgyalásakor visszatérünk. 30 EÁL. Érs. It. Cl. I. Fasc. II. no. 633. 37 U.o. 1229. raktári szám (Sugár I.). 38 Pápai K.,i.m. 9-10. 1. 39 Ld. a 17. sz. jegyzetet. 40 Lajos Á., Az utolsó faház Domaházán. Borsodi Szemle. 1959. 6. sz. 63, 65. 1 41 Ld. Soós I., i.m. 39-40.1., ld. lentebb a 202., majd a 227. lapot. 167