Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)
Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében
az előbbi határvonaltól délre fekvő településekben írtak össze, s ezek esetében valószínű, hogy sövényfallal van dolgunk. Az északi részen a legtöbb faházat Nagyvisnyó (21), Bekölce (19), Noszvaj (14), Egerbocs (11), Párád (10), Szentdomonkos (9), Tarnalelesz (9), Hevesaranyos (7) és Balaton (6) községekben találjuk. A Mátrától délre fekvő Markazon feltüntetett 8 házat,legalábbis részben, helyszíni gyűjtésünk alapján szintén faháznak tekintjük. A déli területen Abasár 24, Poroszló 17, Gyöngyöspata 9, Hort és Csány 7—7, Hatvan 5 és Kál 4 házát ugyancsak a helyi ismeretek birtokában sövény házaknak kell tartanunk.0 Amint később látni fogjuk, az 1910-ben összeírásra került csaknem kétszázötven fa és sövényház korunkra jelentősen megfogyatkozott. A ma hozzáférhető épület-állomány megfigyelése és a mai emberek közlései alapján ezek néprajzi leírása hitelesen már alig lenne lehetséges. A múlt század végén a palócok irányában támadt tudományos érdeklődés azonban olyan kitűnő leírásokat eredményezett, amelyekből a palóc faépítkezés fő vonásaiban és részleteiben jól megismerhető. 21 Ebben a dolgozatban a palóc népi építkezés e kutatóinak munkáját igyekszünk folytatni és kiegészíteni a topográfiai hitelesség, valamint a történeti előzmények újabb szempontjaival. Célul tűztük ki egyrészt számot adni a faépítékezés ma még megfigyelhető emlékeiről, a lakóházat állítva kutatásunk fókuszába; másrészt vázolni ennek a témának történeti előzményeit a levéltári feljegyzések és a néprajzi szakirodalom alapján. Foglalkozunk az építőanyag beszerzésének módjával, lehetőségeivel, kronológiai kérdésekkel, a ház, elsősorban a faház építésének mesterségbeli problémáival. A továbbiakban a teljes, vagy részleges fa falazat formáit tárgyaljuk egyenként, majd a héjazat és födém témáin belül főleg az ágasfás tetőszerkezet, az idekapcsolódó matyó üstökös tető és végül a boldoganya etnogeográfiai, etnikai vonatkozásait elemezzük. Tárgyalásunk alapját az a néprajzi és levéltári adat anyag képezi, amelyet 1955 és 1966 között a Heves megyei műemléki topográfia kutató közösségének tagjaként gyűjtöttem. Ennek során a megye minden falusi települését bejártam, mintegy 400 házat leírtam, jóval többet lefényképeztem és mindenütt kitöltöttem egy magam szerkesztette kérdőívet, melynek válaszai általános képet adnak a helység települési és népi építkezési viszonyairól. A legjelentősebb építményekről mérnöki felméréseket is készíttettem, ezeket Gyetvai Béla és Jablonkay József végezték. A levéltári adatok egy részét Jankovich Miklós, Soós Imre és Sugár Tstván gyűjtéséből vettem át, akik jórészt a topográfia számára és a szerkesztőség megbízásából végezték ezt a munkát. 22 Az egy évtizednyi idő alatt gyűjtött anyag egy-egy részletét eddig két dolgozatban adtam közre, 23 és újabban megírtam annak átfogó ismertetését is. 24 Az anyag beszerzése és ennek időbeli korlátai A faház, vagy az archaikus tetőszerkezetek megépítésének technikai részleteit, a faépítkezés gazdasági hátterét és körülményeit — amint ezt fentebb már érintettük — a néprajzi gyűjtés módszereivel napjainkban már csak igen szerencsés esetben lehet megismerni. Általános jelenség, hogy a faház tulajdonosa szegény ember, aki vétel útján jutott az épület -" U.o. 128-129, 184-189, 218-223. 1. -' Ld.: Pápai K., A palócz faház. Ethn. 1893. 1—31. 1.; Tstvánffy Gy., A palóczok lakóháza és berendezése. NÉ. XII. 1911. 1-16. 1.; Pintér S., A palóczokról. Bp. 1880.; Szeder F., A palóczok. Tud. Gyűjt. 1819. VI. 26-46.1. 21 A tőlük átvett adatokat zárójelbe tett névjelükkel (Jankovich, Soós, Sugár) tüntetem fel. 23 Maklár. Településnéprajzi tanulmány. Az Egri Múzeum Évkönyve II. (1964.) 287 — 350. 1. — Mikófalva. Adatok a magyar csüröskertes települések ismeretéhez. Az Egri Múzeum Évkönyve. IIb (1965) 181-243. 1. 24 Település, népi építkezés. Bevezető fejezet a Heves megye műemléki topográfiája с mű első kötetében. 80 gépelt lap. Sajtó alatt. 164
