Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében

Néhány ház leírásakor az összeíró megjelöli, hogy a különben fa épület „középen kő", vagy alul kő részleteket zár magába. Voit Pál ezekből arra következtet, hogy Egerben is a magyar faépítkezés nemesi formái tűnnek fel, amelyek a XVI—XVII. században nálunk általánosak voltak. Egyes házakban eszerint a tűzhely köré épített helyiség, a tüzes ház, vagy szenelő ház már kőből épült; más esetekben pedig a gerendavázas fa épületet alacsonyabb, vagy magasabb kő alapra helyezték.

15 Többek között Lőcse példája bizonyítja, hogy a faépítkezés a török hatástól függetlenül is virágzott, mert 1696-ban összes lakóházainak csak 7%-a volt kő, a többi részben, vagy teljesen fa épület volt.

16 Adatainkból az tűnik ki, hogy a XVIII. század a magyar faépítkezés alkonya. Eger város levéltárának feljegyzései a század vége felé mind ritkábban emlegetik a faházakat, amelyek többnyire már „roskatt"-ak lehettek, de fura módon 1784-ben „lakó új faház" szerepel a feljegyzésekben, tehát még ekkor is adott volt a lehetőség új faépület emelésére.

17 E legutóbbi adat teszi érthetővé azt, hogy ahol tűzvész, vagy egyéb elemi csapás nem sújtotta a települést, a házak jelentős része még a múlt században is fából volt, sőt ezek többkevesebb hírmondója még a mi századunkra is fennmaradt. Néprajzi irodalmunk ilyen jellegűnek írja le Rimaszombatot (Rimavska Sobota, Csehszlovákia), ahol a régi mesteremberek negyedében egész utcákat lehetett látni fából épült házakkal.

18 E megállapítások még inkább vonatkoznak hazánk egyes részeinek falusi településeire. Fentebb már utaltunk az 1910. évi népszámlálás adataira, melyekből a faépítkezés helyzete századunk első évtizedében rekonstruálható. A statisztika az ország épület állományát építőanyag szerint négy csoportba osztja és a negyedik csoport foglalja magába a faházakat is. E rovat megnevezése: fából, vagy más anyagból — épült ház, vagyis itt kell keresnünk a boronafalu és gerendavázas, zsilipéit házakat, továbbá a sövényfalu, ún. patics házakat is, minthogy ennek a faltípusnak az előző három kategóriában nincs helye és a faházak mellett a legvalószínűbben erre a típusra utalhat a „más anyagból" megnevezés. Áttekintve az összeírás számadatait, a mai Magyarország területére megállapítható, hogy a legtöbb fából (ill. sövényből) készült lakóház az országos 28,2%-hoz arányítva Zala (22,5%), Vas (18%), Szabolcs (14,9%) és Somogy (7%) megyében állt. Viszonylag kevesebb faházat írtak össze Nógrádban (8,6%, de a faépítkezés tekintetében leggazdagabb járások ma Csehszlovákiában vannak), Hevesben (0,8%), vagy Borsodban (1,9 %).

19 Heves megye századunk elején nem tartozott tehát az erdőben és faépületekben leggazdagabb területek közé. A lakóházaknak még egy százaléka sem (0,8 %) épült fából, annak is egy része az ún. „más anyag" megjelölés alatt valószínűleg sövényből készült. Az 1910. évi népszámlálás adatait a mai Heves megyére áttéve, tehát 51 településben összesen 245 lakóházat találtunk ebben a kategóriában, melyből 143 ház esik arra a területre — az Eger, Mátrabérc, Pásztó vonaltól északra —, ahol feltételezhetjük, hogy a házak nagyobb része valóban fából, tehát gerendavázas zsilipéit, vagy boronafallal készült. 102 házat az alföldi, illetve 15 Voit P., Eger művészetföldrajza és a középeurópai barokk. Bp. 1965. Kézirat, kandidátusi disszertáció. I. 35 — 39.1. 16 Demkó K., A felsőmagyarországi városok életéről a XV—XVII. században. Bp. 1890. 215. 1. 17 Breznay Imre (Eger a XVIII. században. Eger, 1933.) több ilyen bejegyzést idéz (I. 51—52., 248—249. 1.), melyekből az tűnik ki, hogy mind az egykorú források, mind a szerző ezeket a faházakat török eredetűeknek tartja. — További faházak Sugár István gyűjtéséből: 1778: „egy fából csinált sendelyes ház" (EÁL. Eger város iratai, prothocollum,441.,l.); 1782: a Hatvani Hóstyán „találtatott egy Ház fábul... zsindellyel beázott, mely áll egy Szobácskábul, pitvarkábul és egy kamrikábul." (U.o. 216. ].); 1782: „egy Fa ház" (и.о. 162. 1.); 1872: „egy roskatt Fa ház" (и.о. 73.1.); 1784: „Lakó új fa ház" (и.о. 183.1. ). 18 Findura I., Rima-Szombat története. Bp. 1876. 80 —81.1. Őt idézi Malonyay Dezső is: Magyar népművészet. Bp. 1907-1922. V. 215, 206. 1. 19 Magyar Statisztikai Közlemények. 42. 36-37. 1. 11* 163