Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Andreánszky Gábor: A hüvelyesek (leguminosae) szerepe az Eger melletti Kiseged alsó-oligocén flórájában

Ezenkívül még számos, mintegy 20 különböző típushoz tartozó hüvelyes levélke fekszik a kisegedi anyagban, amelyeket eddig még nem sikerült kellőképpen értelmezni. Beható tanulmányozásuk folyamatban van. Mindezekkel együtt mintegy 40-re fog emelkedni a különböző hüvelyes maradványok száma, ami az összes fajszámnak mintegy 10%-át teszi ki. A hüvelyesek a kisegedi flórában tehát aránylag nagy fajszámban éltek. Egyedszámuk szerint azonban nemcsak, hogy egyetlen vezetőszerepet játszó sincs köztük, de egyik maradványtípus sem tartozik a gyakoribbak közé. A fajok tehát inkább csak járulékosak voltak. Nagyon nehéz kérdés ezekre a fajokra nézve területi rokonságuk, ökológiájuk, sőt termetük megadása is, hiszen ma élő fajokhoz csak lazán kapcsolódnak, sokszor több fajhoz, amelyek esetleg más flórabirodalomban élnek. Mindenesetre voltak köztük magastörzsű fák (Swartzia, Sweetia, Robinia), liánok (Dalbergia, Cassia), sőt esetleg fűneműek is. Hőigényük szerint túlnyomórészben makrotermek voltak, egy-két kivétellel. Talán pontosabban lehet megadni nedvesség igényüket, miután ebben a kérdésben a levélnagyság segítségünkre jön. A Minosites-fajók, továbbá a hüvelymaradvánnyal képviselt Leguminocarpum retamoides n. sp. a szárazerdő tagjai voltak. Leveleik aprók, keskenyek, vagy a faj úgyszólván leveltelen volt (Rétama). Ezek alacsony fák, vagy cserjék voltak. A liánok a galériaerdőben nőhettek, ahol állandóan nedves volt a talaj. Leveleik általában nagyok. A többé-kevésbé zárt és egyöntetű lombkoronaszintű Castanopsis-Lauraceae erdőben lehetett arányszámuk a legalacsonyabb. Feltehető, hogy a hüvelyesek közt is túlnyomó volt a Délkelet-Ázsiával való rokonság. Mégis a sok trópusamerikai recens faj, amelyekkel az egyes maradványokat összehasonlítottuk, arra mutat, hogy a neotrópusi rokonság sem lehetett egészen csekély. A holarktisszal való rokonság nagyon a háttérben volt, de megvolt a déli félgömbbel való rokonság is. Miután eddig egyik eocén-, oligocén-, vagy alsó-miocénflóránk sem nyert a hüvelyesek tekintetében alaposabb feldolgozást, az azokban uralkodó viszonyokkal való összehasonlítás még korai volna. Annyi kétségtelenné vált, hogy a szarmataemelet, amely e tekintetben is behatóan ismert, hüvelyesekben szegényebb. Ez elgondolásunkkal teljes összhangban van. Nagyon sok hüvelytermés található a Wind-gyári agyagbánya felső-oligocén rétegeiben, de a hüvelyes levélkék is gyakoriak. Mégis mindezek a hüvely- és levélkemaradványok egy kevésbé változatos hüvelyesflóráról tanúskodnak. A Wind-gyári rétegek egyrészről fiatalabbak, másrészről azonban, különösen a felső rétegek, melegebb éghajlatú flórát rejtegetnek. Hogy itt mégis kisebb a hüvelyek közt az alakgazdagság, annak tudható be, hogy ott egyrészt a szárazerdő sokkal csekélyebb mértékben volt kifejlődve, másrészt a galériaerdőt, éppen a leggazdagabb felső rétegekben már ligeterdő váltotta fel. Andreánszky Gábor