Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Kovács Béla: Elpusztult középkori kolostorok Heves megyében

Áttekintve az egyes kolostorok történetét, megállapíthatjuk, hogy a középkor folyamán 13 kolostorról tudunk a mai Heves megye területén.

164 A szerzetesrendek közül a bencések, a ciszterciek, a premontreiek, a pálosok, a karthauziak, az ágostonrendiek és a ferencesek települtek meg; egy, talán bizánci eredetű kolostort is feltételezünk. Alapítási idejüket a XI. századtól a XV. század közepéig tehetjük. Nagyrészük nemzetségi alapítású. Érdekes módon csak férfi kolostorokat találunk ezen a területen. (Talán Gyöngyösön lehetett a ferencrendi begináknak kisebb házuk, de ennek történetét nem ismerjük és csak néhány adatból lehet erre következtetni.

165 A kolostorok történetét főleg a jogbiztosító iratokból ismerjük. Belső életüket, működésüket, a társadalom életében betöltött szerepüket csak áttételesen vizsgálhatjuk, mert erre vonatkozóan csak ritkán lehet egy-egy adattöredékre bukkanni. A szerzetesrendek nagyarányú elterjedését csak a középkor teocentrikus világnézetének szemszögéből érthetjük meg. A szerzetesség célja az egyén megszentelődése egy olyan élet során, amely a legtöbb lehetőséget nyújtja arra, hogy a vallási parancsokat maradéktalanul meg lehessen tartani; ez a túlvilági élet alapvető biztosítéka. A katolikus egyház misztikus közösségébe — amely a vallás szerint a földi életet és a túlvilágot is szoros egységbe foglalta — minden hívő beletartozott. A világban élő emberek jól-rosszul megtartva az Egyház parancsait, igyekeztek az Isten szolgálatára szentelt szerzetesek révén ebbe a misztikus közösségbe minél mélyebben belekapcsolódni. A kolostorok alapításának, a nagy birtokadományozásoknak kétségkívül gazdaságtörténeti és művelődéstörténeti okaik is voltak, de az alapítók és adományozók szándéka elsősorban az, hogy a szerzetesek élete, imádságai isteni kegyelmet szerezzenek számukra. Ezt szinte kivétel nélkül minden kolostor alapító oklevélben megtaláljuk. így válik érthetővé az, hogy zömében a kontemplativ szerzetesrendek kolostorait találjuk területünkön is. A szemlélődő életmód természetesen nem zárta ki a lelkipásztorkodást sem, bár erre elsősorban a világi papok voltak hivatottak. A hatvani premontrei konvent pasztorációs tevékenységét már említettük és 1400 után a kompolti bencés apátság is vállalta a község lakóinak lelki gondozását. Az egri ferencesek és ágostonrendiek temploma mint híres búcsújáróhely szerepelt a középkor folyamán, minden bizonnyal a kolostor szerzetesei végezték az ezzel járó munkát. Bár a ciszterci rend éppen a világtól való teljes elvonulást és Szent Benedek regulájának pontos követését tűzte ki célul, mégis végzett bizonyos pasztorációt. A bélapátfalvi apátság titulusa és földrajzi fekvése arra enged következtetni, hogy talán térítő szándékkal telepíthették le őket a nagyobb tömbben itt élő kun népesség közé. A XVI. század elejéről közvetlen adatunk is van a lelkipásztori tevékenységre: 1508-ban az apátság egyik szerzetesét Pásztora köldték, hogy ott ilyen munkát végezzen.

166 A benedeki regulát követő szerzetesrendeknek elvben a saját munkájuk gyümölcséből kellett megélni. Természetesen ezt az elvet, de a gyakorlatot sem szüntették meg a birtok164 Már nem a mai Heves megye területén állt az a kolostor, amelynek titulusa „Abbatia B. Mariáé Virginis de Monostor non procul a Vámosgyörk". Az apátság helyét a Szolnok megyei Pusztamonostor község határában kell keresnünk. Vö. : Fuxhoffer—Czinár I. 307. 165 Karácsonyi J. I. 1923. II. 58—69. 166 Modenái Számadások, 1508. fol. 100/b: „Item in conversione Pauli apostoli missi unum monacum abbat iae Trium Fontium pro alio monaco, ut venir et ad serviendum beaté Virgini ad Pastho..." Az „ad serviendum beaté Virgini^ csak pasztorációs tevékenységre vonatkozhat, hiszen nehezen képzelhető el, hogy a szerzetes csak a kolostorát cserélte volna fel. 88