Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Kovács Béla: Elpusztult középkori kolostorok Heves megyében

adományok, egyéb kegyes alamizsnák.

167 (A koldulórendek — legalább is eleinte — kizárólag az alamizsnából, adományokól éltek.) Minden kolostor végeredményben önálló gazdasági egység volt, a lehetőség szerint a teljes önellátásra berendezkedve. A földművelés és állattartás mellett fejlett kézművességük volt. A bélapátfalvi kolostorban nagyobb bognárműhely lehetett, mert 1501-ben hordók kötésére szolgáló faabroncsokat adtak el 6 forint 50 dénár és boroshordókat 50 forint értékben az egri püspöki udvarnak.

168 A felsőtárkányi karthauziak közül az egyik asztalosmunkákat végzett az egri vár számára 1493-ban,

lfi9 de a környékbeli kolostorok lakói közül kerültek ki azok a szerzetesek is, akik közül az egyik 1508-ban az egri templom helyreállításánál a megsérült Úrkoporsót restaurálta és újraaranyozta, a másik pedig a színes ablakok üvegezését végezte.

170 Ez utóbbi két munka már nemcsak mesterségbeli tudást, de művészi ízlést is követelt. Nem tudunk, mert nem is lehet értékelést adni a területünkön lévő szerzetesrendeknek a művészettörténet kutatási körébe vágó tevékenységéről, hiszen csak a bélapátfalvi templom és a felsőtárkányi karthauzi kolostor néhány faragott köve lenne erre a bizonyíték. Joggal feltételezhetjük azonban, hogy a kolostorok építésénél és berendezésénél ilyen munkákat is végeztek. Közismert, hogy az egyház és elsősorban a szerzetesek milyen szerepet játszottak hazánkban az írásbeliség kialakításában, a tuodmányok művelésében, az oktatásban. Nem feladatunk ezt részletesen tárgyalni, csak a vizsgált kolostorok alapján erre is rá kívánunk mutatni. A poroszlói és hatvani monostorok hiteleshelyként működtek, ami kétségkívül rangosabb voltuk bizonyítéka. A kolostorok belső élete megkövetelte a tanítást, elsősorban a szerzetbe lépők számára. Elsősorban teológiát tanítottak, ami magától értetődik, de igyekeztek a kor általános műveltségét is megszerezni. A XV. század első felében egy abasári és egy felnémeti szerzetesről tudunk, akik a bécsi egyetemen tanultak. Minden bizonnyal a kor tudományos színvonalán álló személy lehetett a Felnémeti Névtelen is, aki feddő éneket írt a protestánsok ellen.

171 A karthauzi rend egyik fő feldata a könyvírás és könyvmásolás volt : ez sem gondolható el alapos képzettség nélkül. Dolgozatunkban egy elmúlt kor letűnt életformájáról írtunk. A mától ez időben és gondolatvilágban is messze esik, a középkor emberének azonban a mindennapi életéhez tartozott. Ennek az életnek néhány összetevőjét kíséreltük meg bemutatni. Kovács Béla 167 Itt közöljük azokat a kisebb adományokat, amelyeket 1493 és 1508 között az egri püspökség juttatott a környék szerzeteiseinek. Az adomány többnyire természetbeni: bor, olaj, hal, szemestermény, használati tárgy, néha kisebb összegű pénz. Nagyobb mennyiségű élelmet kapott az egri ferencrendi kolostor 1507-ben, amikor itt tartották a rendi káptalant. (Modenái Számadások, 1507. fol. 152/a.) — A gyöngyösi templom javítására 1493-ban 200 dénár értékű építőanyagot adtak (ВС 369.), az egri ágostonrendiek és a felnémeti pálosok 1495-ben 12—12 forintot kaptak templomuk javítására. (ВС 448—449.) — A kisebb adományoknak csak a számadáskönyvekben lévő helyét adjuk: Bélapátfalva: Modenái Számadások, 1501: fol. 102/a, 102/b; 1503: fol. 141/b, 150/b, 151/b, 158/b, 162/a; 1507: 156/a, 157/b, 161/b; 1508: 116/a. — Eger, ágostonrendiek: ВС 344., Modenái Számadások, 1508: fol. 102/a, 110/b. — Felnémet: ВС 364., 413., 426.; Modenái Számadások, 1507: fol. 140/b. — Felsőtárkány: ВС 344., 361.; Modenái Számadások, 1503: fol. 151/b. —Gyöngyös: ВС 361., 377. — Pálosveresmart: Modenái Számadások, 1507: fol. 148/a. 168 Modenái Számadások, 1501: fol. 92/a, 94/b. Ez talán az apátság nagyobb arányú bortermelésére is bizonyíték lehet. Tudjuk, hogy 1440 körül Ostoros birtokukra szőlőműveseket telepítettek le, akiknek a földesúri kilencedet is elengedték. Lásd: Kalász E. 86. 169 ВС 374. 170 Modenái Számadások, 1508: fol. 120/b, 121/a, 122/a. 171 Részletesebben lásd az egyes kolostorok történeténél. 89