Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

általában a termelőszövetketnek, a pártnak, a tanácsnak, bányának, az iskolának, az üzletnek, az ifjúsági szervezetnek viszik a májfát. Hatvanban még a mozdonyokon is megjelennek május elsején a „tavaszt köszöntő májfák". Akiknek a fát állították, azok áldomást fizetnek a máj fa vivőknek. Bükkszéken az italbolt előtti májfát az utolsó májusi napon elárverezik és a pénzt az állító legények megisszák. Egészen modern változatot képez az a mező tarkányi szokás, hogy a termelőszövetkezet vezetőinek díszkaput állítanak és a kapura itallal telt üvegeket aggatnak. Az egész falu közösségének állított májfa sem általános, mint ahogyan korábban sem volt az. Erdőtelek, Pély, Tiszanána, Zaránk községekből ismerjük és úgy látszik, hogy régebbi hagyományra épül, bár ez jelenlegi adatainkból nem mutatható ki. Erdőtelken május elseje előestéjén, a piactéren a fiatalság „szalagos májfát" állít. A gödörbe állított fát a lányok díszítik fel színes papírszalagokkal és két üveg bort kötnek még rá. (Aki hajlandó értük felmászni, megkaphatja.) Este nyolc órakor a fa alatt nagy tüzet raknak és amikor a tüz elég, a zenekar a „kísírtőt" húzza, a legények pedig átugrálják a parázsló tüzet. Ez után kéthárom óra hosszat táncolnak a fa körül, majd elindulnak a legények a határba zöld gallyért, amit a lányoknak visznek. Ezek tulajdonképpen kisebb fiúk, akik még be sem mennek a lányokhoz (a nagyobbak kosarat visznek). Sötét este az is szokás még, hogy a fiatalok a község vezetőinek udvarára virágkoszorút, vagy virágcsokrot dobnak be. Zaránkon is állítanak „nagy májusfát" a „falu dolgozóinak" a főtéren. A tűzoltók, vagy a sportkör tagjai szokták feldíszíteni fej kendőkkel, szalaggal, zsebkendővel, szalvétával, borral, sörrel és május elsejének délutánján kisorsolják a falu lakossága között. Aki megnyeri a fát, annak haza is szállítják, de ezért fizetnie kell egy liter pálinkát. A nagy májfa kisorsolása után szedik szét a sajátjukat. Pélyen is a falu főterére állítják és két üveg italt akasztanak rá. Döntés után az egyik azé lesz, aki állította, a másik azé, aki ledönti. „Mégis előfordul — írják —, hogy a felvonulás alatt a vadászok szétlövik az üvegeket". A közösségi májfaállítás egyes elemei a május elsejei politikai ünnepségbe kerültek be és ott élnek tovább. Egyes helyeken (Recsk, Tiszanána) a felvonuláson májfát is visznek, Erdőtelken pedig „májusi botokat", vagyis mintegy egy méter hosszú pálcát, melyre színes papírszalagokat kötöznek. Szentdomonkoson az ünnepi beszéd színhelyére állítják a feldíszített májusfát. 9. A májusi kosár és az egyéb ajándékok Általában a két világháború között terjedt el a májusi kosár küldésének szokása és napjainkban általánosnak tekinthető. Mindössze négy községünkből érkezett olyan jelentés, hogy a szokás nem él (Erk, Hort, Lőrinci, Zagyvaszántó), amit úgy is felfoghatunk, hogy a szokás ezekbe a helységekbe nem jutott el. Sokfelé viszont divatja már elmúlóban van — Kompolton pl. már mintegy két évtizede elhagyták —, és helyét más ajándékozási formának adja át, melyből a kosár már teljesen hiányzik. A kosár látszólagos egyeduralma mellett észre kell azonban vennünk azt is, hogy egyes községeinkben — már a két háború között, esetleg még korábban is — a kosáron kívül, vagy mellette jelentős szerepet játszik valamiféle értékesebb ajándék is. A májfát feltételezhetően csak követő, számos ajándékozási mód most következő bemutatásakor először a típusokat vesszük sorra, majd az ajándékokkal kapcsolatos cselekvéseket tárgyaljuk. a) A virágkosár A jelenleg legelterjedtebb ajándékozási forma. Általában nagy lányok kapják, sőt akiknél már „közel van a kézfogó", vagy már meg is történt, de helyenkint a feleségek is (Füzesabony), vagy az egészen kis lányok (Bükkszenterzsébet, Noszvaj, Ostoros, Szentdomonkos, Tarnalelesz, Váraszó). Egerszóláton eleinte (III.) csak módosabbak vittek kosarat és feltételezhetjük, hogy ez általánosan is így volt. A májfához hasonlóan Szentdomonkoson 293