Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

A döntés után egy darabig még mulattak, Karácsondon (IV.) a lány és a legény „áldomást" ivott, majd elmentek együtt a bálba. Általános az, hogy a legény egész este, vagy legalább is először a választott lánnyal táncolt (Recsk I.). Noszvajon a májfáról leszedett szalagokat a hajában, a derekán viselte (II—III.), Felnémeten pedig a legény dísztűt kapott, amit a bálban a kalapja mellett kellett hordania (II.). Végül olyan adatokat is kaptunk, amelyek alapján azt kell megállapítani, hogy nem volt ünnepélyes májfadöntés. Kápolnán (I.) egy hét elteltével az a legény, aki állította, le is döntötte, de olyankor, amikor a lány aludt. Gyöngyöshalászon (I—III.), ha a fa az ablak alatt van, megvárják, míg a szél kidönti. Ha kéményben van, egy idő múlva teljesen elszárad, a szél a papírt lefújja, megrongálja és akkor veszik csak le. Itt sincs tehát ünnepélyes döntés. Hatvanban (IV.) a hónap végén a legény „visszalopta" a májfát. 6. Májfa helyett a bírálat kifejezési formái Május elején a lányok legnagyobb büszkesége a szép májfa volt. Azt, aki nem kapott, vagy azért mert már „öreg lánynak" számított (Gyöngyössolymos), vagy azért, mert valami miatt nem tetszett, csunya-fával gúnyolták ki: száraz fára rossz fazekat akasztottak a legények. Tarnaörsön (III.) olyan nagy szégyen volt májfa nélkül maradni, hogy a furfangosabb lány maga készített magának. De a legény sem kerülhette ki a csúfolódást, ha senkinek sem vitt fát. Bükkszéken (I.) és Noszvajon (II—III.) ilyen verssel gúnyolódtak rajta: „Ez a legény kiment az erdőbe, Lefeküdt a májusfa tövébe. Kelj fel legény, oda van a kalap, A májusfa az erdőben maradt". A szövegből arra következtethetünk, hogy sikertelen lopási kísérletről lehet itt szó, a kalapot (vagy máskor a fejszét) az erdész vette el és így a legény elesett a májusfától. Azoknak a lányoknak, akikre haragudtak, vagy akiket ki akartak csúfolni, vagy aki nem fogadta el a májfát, csúnya-fát állítottak a legények: száraz kórót, kukoricaszárat, szilvafa ágat szalmacsóvával, lyukas fazékkal, tollsperűvel, vagy ronggyal „díszítettek" (Egerszalók IV., Erdőtelek III., Füzesabony IV., Hevesvezekény IV., Heréd I., Hort L, Kisköre III.). Hatvan, Sándor-majorból írják, hogy a rivális legény leszedi a májfa díszeit és „abroncsot, meszetes bögrét, mázoló rongyot" köt rá (I.). A csúnya-fa állítás valódi célját és lényegét legjobban az egri szokás fejezi ki (IV.), mely szerint azért állították a „feldíszítetlen száraz fát", hogy „a lány is úgy száradjon el, mint a fa". Ezeket a haragos indulatokat még több módon is kifejezésre juttatták a legények. Horton (I.) visz ugyan rendes májfát a legény, de úgy köti ki, hogy hamarosan ledől. Erről mindenki tudja, hogy készakarva történt. Párádon (IV.) a májfára kolompot kötött a legény, a kolomp zsinórját pedig a kapuhoz kötötte. Amikor kinyílt a kapu, a lány legnagyobb szégyenére a kolomp megszólalt. Gyöngyöshalászon (IV.) ha májfaállítás után a fiatalok összevesztek, a legény széthasogatta a májfáért kapott zsebkendőt és a fára kötözte. A dolgozat elején ismertetett típusok között Kömlőről szólva említettem a hancsikolást, mint a férfi fiatalság ítéletének, bírálatának egyik kifejezési módját. A megye déli részéből befutott adatok alapján ezt a szokás-elemet még Kiskörén (III.), Sarudon (П.), Tarnaszentmiklóson (II—III.) és Tiszanánán (1945) is ki lehet mutatni. Tiszanánán az ásta a gödröt a kapu előtt, vagy a fal tövében, aki haragudott a lányra. „Hadd tapasszon a lány május elsején!" Ugyanott azonban egy másik esetben a szándék már nem ilyen világos. „Míg az udvarló bent van a lánynál (a fa felállítása után), addig a barátai felássák az ablak alját". Ugyanez a kettős tendencia figyelhető meg Tarnaszentmiklóson is : ha a lány nem fogadta a szerenádot, a legények „felásták a küszöböt, vagy a padkát" (П.); de ugyanott: „nem min19 Az Egri Múzeum Evkönyve 289