Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

ket a lány kapta, a zsebkendőket pedig a legények. Ezután reggelig folytatták a táncot (IV.). Bekölcén, amikor a fa leért a földre, a lánynak és a legénynek meg kellett csókolniok egymást (II.). Az eddig elmondottak is utalnak arra, hogy a májfadöntésnek olyan körülményei és összetevői vannak, amelyek valamilyen korábbi rítusra emlékeztetnek. A cselekvés megnevezése, a kitáncolás, vagy kitaposas a májfa erőszakos eltávolításának szándékát sejtteti. Ez a tendencia fejeződik ki a gyöngyöspatai (III.) és a szűcsi (IV.) szokásban is. Mindkét faluban nótázás, tánc mellett ledöntik a fát, majd a fa vékonyabb végét ráhelyezik a „favágató tőkére" és a szerető egy éles baltával levágja a fa tetejét. Szűcsiben azt tartják, hogy ha egyetlen csapásra ketté tudta vágni a fát, akkor az övé lesz a lány. Gyönygyöspatán azt szokták mondani: „ahányszor vágja a baltát a fába, annyi év múlva veszi feleségül a lányt". Ezekkel tart talán rokonságot az a nagyvisnyói szokás is, mely szerint a májfavívők ledöntik a fát, leszedik róla a díszeket, a „gazda szétfűrészeli" a fát, majd megvendégelik a legényeket (I.). A cél tehát a fa megsemmisítése úgy, amint azt fő típusaink esetében a palóc területeken elterjedt fejszevágások alkalmazásakor is láttuk. A májfadöntés szertartásszerű elemei közé tartozik a fa körültáncolása, vagy ha ez nem lehetséges, tánc a fa alatt. Valószínű, hogy a tánc sokkal nagyobb mértékben járult hozzá az aktus ünnepélyességéhez, amint amennyire a birtokunkban lévő adatok ezt bizonyítják (Fedémes I., Füzesabony IV., Novaj IV., Ostoros II., Sarud I—IV., Váraszó IV.). A tánc mellett sűrűn találkozunk a döntés olyan mozzanatával, amely a fára kötött ital megszerzését és elfogyasztását célozza. Amint fentebb láthattuk, gyakran kötöttek a fára üvegbe, kulacsba, butykosba töltött bort, vagy pálinkát. A döntést sokszor erőpróba előzte meg, valamelyik legény, esetleg a szerető felmászott a fára és lehozta az italt. Viszonylag kevés adatunk van arra, hogy fel is másztak a fára, aminek egyik oka az is lehet, hogy az utóbbi fél évszázad alatt már inkább csak olyan vékony törzsű fákat állítottak, amelyekre életveszély nélkül alig lehetett felmászni. Ennek tulajdonítható, hogy csak Andornaktálya (II.), Erdőkövesd (I.), Mátrabal la (II.) és Recsk (IV.) községekből kaptunk ilyen információkat. Füzesabonyban (IV.) nem üvegért, hanem egy kendőért kellett felmászni. Az erőpróbát nehezítették Erdőtelken azzal, hogy a fa törzsét beszappanozták. Napjainkban a fára mászás inkább csak a közösségi májfákkal kapcsolatosan él már. A népszokás különös jelentőséget tulajdonít a fára akasztott italnak is. Nem sokat mond az, hogy több helyen (Kál IV., Ostoros II.) a fa alatt itták meg a lehozott italt, vagy az, hogy a bor azé lett, aki lehozta (Novaj IV.), vagy az, hogy a bort a fa alatt közösen itták meg a jelenlevők. Több figyelmet érdemel azonban az a sarudi adat, hogy a fáról levett bort csak a lánynak és a legénynek szabad meginni (I.). Az erőpróba és a bor elfogyasztása archaikus időkben szorosabb kapcsolatban lehetett a párválasztással és a házasodással. Erre következtethetünk abból, amit Tarnazsadány ilyen jellegű szokásairól írnak. A májfa hegyébe egy üveg bort és abba gyűrűt, jeggyűrűt tettek (IL). A lány döntés előtt leszedte a fáról a díszítést, csak az üveget hagyta fent. Ezután körültáncolták a fát és kidöntötték. A fán lévő itallal a lány végig kínálta a vendégeket, de az utolsó pohár bort, amelybe a gyűrű is került, a lány itta meg. A májfadöntés itt egyúttal eljegyzés is volt. Jegykendőt kötöttek még a fára Egerbakta (III.), Erdőtelek (IV.), Kápolna (III.) és Verpelét (IV.) községekben, de több esetben úgy, hogy a lány már menyasszony volt. Heréden 1900 körül a legény a jegycipőt akasztotta a fára, az a legény pedig, aki májusban akarta tartani lakodalmát, igen magas májfának valót igényelt az uradalomtól. Ehhez hasonló volt a szokás Halmajugrán is, ahol a vőlegény csomagot akasztott a májfára, benne a menyasszonyi ruhával és előfordult (éppúgy, mint Recsken IV.), hogy ezen a napon tartották az eljegyzést is (П.). A döntés után általában ajándékot adott a lány a legénynek és ezek között Egerbaktán (III.), Gyöngyössolymoson (III.) és Gyöngyöstarjánon (III.) jegykendő is volt. 288