Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

Váraszón a reggeli köszöntést a mijfa „msglocsolásának" mondják (II), amiről típusaink leírása folyamán Sírokból és Adácsról kaptunk már hírt. Kaiban a májfa felállítását követő harmadik napon a legény két jó barátjával elment „megöntözni a májfát". Újabb három nap elteltével ismét elment és ki is döntötte (IV.). Ehhez hasonló szokást Párádon is gyakoroltak, mely szerint a májfaállítást követő szombaton a lány meghívta a legényt cimboráival „májusfa locsolásra". Ettek és ittak a májfa állításának örömére és az ő boldogságukra (IV.). Egerszalókon (IV.) másnap mentek el a legények „májfát dönteni", de nem döntés volt még ez, csak zenével és tánccal „köszöntötték a májfát". Rokon lehet ezzel Viszneken az a szokás, hogy a lányok minden nap körültáncolták a fát, amíg állt (II —III.). A májfa élettartamát a helységben kialakult gyakorlat mellett mindig annak fogadtatása szabta meg. Ha nem tetszett a legény, a fát hamar elbontották, sőt egyes helyeken — amint fentebb láthattuk — fel sem állították, illetve reggelre ledöntötték. Horton és Karácsondon van így, ha nem tetszik a májfavivő, még aznap szétszedik, de ha igen, úgy reggel leszedik a fáról az értékeket és addig hagyják állni, míg el nem hervad. Több helységünkben (BoconádCsárdatanya III., Heréd I., Lőrinci I., Tiszanána I.) a fát egy nap elteltével, minden formaság nélkül lebontják. Egy hétig, illetve kilenc napig állt a fa Atkáron (II.), Erdőtelken (I.), Kápolnán (III.), Noszvajon (II—III.), Verpeléten (IV.) és Zaránkon (I.). A május elsejére állított fát sok helyen pünkösdkor döntötték ki (pl. No vaj IV., Sarud IV., Tarnaörs II., Váraszó IV., Visznek III.). Bükkszéken is pünkösdig állt a májfa annak ellenére, hogy pünkösdre is állítottak, mert ezen a napon volt a búcsú. A fa tehát itt is csak rövid ideig állt. Számos községünkben május végéig fent hagyták a májfát és május utolsó vasárnapján, vagy május 31-én döntötték ki (Bélapátfalva П., Nagyvisnyó I., Terpes IV.). A megyei szokásanyagtól egészen elütő az az adat, amit Hevesvezekényből kaptunk (П.): „ha a májusfahordozók csoportosan hordják a fát, akkor mindenki belevési a nevét a fába és leássák". Innen az egyik változat szerint: „a májusfát szokás volt meghagyni jövő májusig és ha a fa kihajtott, nem száradt el, akkor a lány férjhez megy ahhoz a fiúhoz, aki hozta a fát"; a másik változat szerint: „egy év múlva, amelyik névhez legközelebb új hajtás fakad, az veszi el a lányt feleségül". 5. A májfa ledöntése Amikor a hagyomány rendje ezt előírta, ledöntötték a májfát. A régi időkben és az eladó lányoknak állított fát általánosan az állító legény, vagy legények döntötték ki. A döntés aktusát többnyire így mondják: „kitáncolják a májfát", egyedül Szihalmon írják: „ezek után a májfa kitaposására került sor". E kifejezések alatt nemcsak a májfa kidöntésének cselekvését, hanem a „májfadöntő nap" (Párád) esti mulatságát, bálját is értették. Maga a májfadöntés Szihalmon így zajlott le (III.): a gazdag legények zenészt fogadtak, a szegények pedig maguk készítette citera hangjára táncoltak alkonyatig, amikor a legények „kézi erővel ráncigálták ki a májfát". Demjénen döntés előtt ezt szokták énekelni (II—III.): „Elhoztuk a májfát május elsejére, Ennek a szép lánynak háza dísz szépére( ?). De már látom, nem áll úgy, Mint mikor idehoztuk, A földből mindnyájan azonnal kibontjuk". Tarnaörsön (III.) ugyancsak erre az alkalomra dalolhattak így: „Kinek van, kinek van lengő májusfája, Annak van, annak van szép barna babája". Mátraballán pünkösd estéjén a fa alatt bált rendeztek, de amikor elérkezett az éjfél, abbahagyták a táncot és a legények ledöntötték a májfát. Leszedték róla a díszítést, a fejkendő287